Változott valami tavaly óta? Másként állt hozzá a második évadához mentorként? Tavaly sikerült átadnia a későbbi győztest, Fehér Krisztiánt Valkusz Milánnak…
Majka: Én azt nem bánom, mert szerintem Milán jobban szót értett vele, mint én értettem volna. Szóval én ugyanúgy csinálok mindent, mint tavaly. Szívből próbálok meg mentorkodni.
És a mentorok között változott valami?
Majka: Ugyanolyan hülye mindenki, mint volt…
Na jó, ez nem igaz… A Milán hülyébb lett. Igaz, Vilcsi? (kiszól Valkusz Milánnak – a szerk.) De a viccet félretéve, tényleg nincs sok változás.
És ugyanazt keressük, amit eddig. Én például valami olyan brigádot, mint az Éberkóma, vagy egy olyan szóló előadót, vagy egy duót. Mindegy, hány ember, csak hasonló érzéseket váltson ki belőlem, mint ők. Nagyon szerettem őket, és ha velük dolgozom, akkor úgy éreztem, hogy az nem meló. Nem egyfajta kötelességteljesítés, hogy jó legyen a daluk, meg hogy a produkciójuk milyen legyen. Nekem ez fontos, mert hogyha melónak érzem, akkor azt nagyon tudom unni.
Van még az életben bármi, amit kötelességteljesítésből csinál, vagy már eljutott egy olyan szintre, hogy csak azzal foglalkozzon, amihez kedve van.
Majka: Hát ezt nem tudom. Szerintem ez úgy van, hogy minden ember csinálna mást szívesen, mint amit csinál régóta…
Mit csinálna, ha többé nem énekelhetne, vagy nem szerepelhetne a tévében?
Majka: Hát mit tudom én… Nem esnék kétségbe, ha többet nem hagynának fellépni. Az biztos, hogy például a pókerre jobban ráfeküdnék. Mondjuk, ha több szabadidőm maradna, és nem az lenne, hogy az év első fele a tévéé, a közepe a zenéé, az év vége aztán újra tévéé, akkor sokkal több külföldi versenyre járnék, és rengeteget pókereznék. Azt érzem, abban még nem értem el olyan eredményt, mint a többi dologban, és az egy kicsit zavar.
Kicsit olyan a póker az életemben, mint egy kielégítetlen, még meg nem kaparintott nő.
Na de akkor kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez: mi az, amit kötelességnek érez?
Majka: Végül is mindegyik munkám a kötelességem. Nem lehet azt mondani, hogy minden szabadidőmet önként és dalolva a tévének meg a zenének áldoznám. Mindenbe bele kell vinni egy kis kötelességet. De ha rettentően gyűlölném, akkor nem csinálnám egyiket sem. Tehát amellett, hogy még mindig szeretem ezeket, azért vágyom más dolgokra. Ki akarom próbálni magam más területeken is. Michael Jordan is elment baseballozni, az is „jól sikerült neki”…
Az élet egyik nagy kérdése számomra, hogy valami másban jobb lennék-e, mint azokban a dolgokban, amiket most csinálok.
Hogy látja az idei versenyzőket?
Majka: Vannak jó hangok, vannak tehetségesek, én várom azt, hogy valaki nagyon elkápráztasson. Az éberkómás fiúk tavaly nagyon megleptek. Külön-külön nem igazán jósoltam semmit nekik, együtt viszont olyan jól működnek, hogy jelenleg a produkcióban is dolgoznak.
View this post on Instagram
Velük most milyen a kapcsolat?
Majka: Jóban vagyunk, éppen most küldtem át nekik alapokat, és fogunk még együtt dolgozni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a saját lábukra kell állniuk.
Nekem se időm, se energiám arra, hogy valakivel úgy foglalkozzak, mint egy producer vagy egy menedzser.
De eddig nagyon ügyesek. Látom, hogy van rajongótáboruk, fiatalok, pofátlanok, szemtelenek, jóképűek. Nagyon szeretem őket. Egyébként összességében úgy érzem, hogy idén jobbak a rapperek, és ebben annak is nagy szerepe van, hogy ők ilyen jól szerepeltek tavaly. Az nagyon jót tett, mert látják a rapes gyerekek, hogy az X-Faktor segítségével el tudnak indulni a siker útján.
Kiemelt kép és fotó: RTL
