A róla elnevezett vitamin, a nevét viselő intézet, a genetikai tanácsadás, anyák, akik a professzornak köszönhetik, hogy egészséges gyermeket hoztak világra, no és az öt saját gyermeke sem engedi, hogy elfelejtsük őt.
Orvosként végzett, de már az egyetemi évei alatt foglakozott genetikával. Azt mondta, két szerelme van, az egyik egy lány, a másik a genetika. Czeizel Endre páratlan karrierje no és a magánélete sem volt mindig töretlen. Nem titkolta, volt osztályrésze buktatókban, fájdalmakban, megaláztatásban, nem mindig úgy alakult az élete, ahogy eltervezte, de mindenből rengeteget tanult.
Foci nélkül érdemes élni?
Ifjú korában focistának készült, de kapott egy májgyulladást, és abba kellett hagynia a futballt. Ez annyira megviselte, hogy azon gondolkodott, érdemes-e egyáltalán tovább élnie. Akkor fordult nagyot az élete, amikor az érdeklődése az orvostudomány felé fordult, és felevették az orvosi egyetemre. „Apám szobafestő-mázoló volt, az édesanyám varrónő. Az évfolyamtársaim többsége híres orvosdinasztia gyermeke volt, intelligensek, műveltek. Egy órán szóba került a világhírű francia festőművész, Toulouse-Lautrec neve, fogalmam nem volt, kiről van szó.
A tanár azt mondta, ilyennek, mint amilyen én vagyok, nem kéne az orvosi egyetemre járni! Láttam a szemében a megvetést. Ezt követően éjjel-nappal olvastam, hogy nagyon gyorsan bepótoljam a műveltségbeli hiányosságaimat.
Azt gondolom, sikerrel jártam. Harmadéves koromtól kutathattam az egyetemen, majd summa cum laude diplomával végeztem” − mesélte a Best magazinnak.
Nem bírta egyedül
A másik szerelme Judit volt. Őt a tanévkezdés első napján ismerte meg, és a hatodév utolsó napján vette el feleségül. Tizenhárom évig éltek együtt, három gyerekük született. Az asszony beteg lett, a halála vetett véget a házasságuknak. Endre nem tudott és nem is szeretett egyedül élni, ő maga mesélte egyszer: a munkájában tökéletesen eligazodik, az otthoni teendőkben nem. Ha reggelente nem készítené ki a felesége a ruháit, fogalma nem lenne, mint vegyen fel.
Judit halála után nem volt sokáig magányos, jött Erzsébet és a következő házasság. A professzor azt kérte a feleségétől, hagyjon fel mérnöki munkájával, csak vele törődjön, neki éljen. Az asszony örömmel teljesítette a kérését. Endre szerette a feleségét, kötődött hozzá, de közbejött egy nagy szerelem, Dóra, a nála jóval fiatalabb jogász. Nem tudott ellenállni neki, Erzsébet pedig elfogadta a nem éppen hétköznapi helyzetet, hogy a férje megosztja a szeretetét és idejét a két asszony között. Még azt is elfogadta, hogy bár nekik nem született közös gyerekük, abból a kapcsolatból viszont igen: egy fiú és egy lány. Ettől kezdve már öt Czeizel gyerek vitte és viszi tovább édesapja nevét.
Csak időt nyert
Amikor az ötödik gyereke megszületett, már beteg volt. Miután a nagyapja és az édesapja viszonylag fiatalon halt meg prosztatarákban, gyakran mondogatta: az ő génjeiben is benne van a hajlam, valószínűleg őt is ez viszi majd el. A prosztatarákban igaza lett, megküzdött ezzel a betegséggel, de a halálát nem ez okozta.
Megtréfált a genetika, mondta, amikor kiderült, leukémiás lett. 2013 tavaszán egy törökországi előadáskörúton kezdődött. Rá nem jellemző módon elfáradt, kifulladt, érezte, valami nincs rendben. Lázasan tért haza, következő hétfőn vérvétel, kedden már tudta a diagnózist: akut mieloid leukémia. Felgyorsultak az események, szerdán délelőtt még rendelt a genetikai tanácsadóban, délután már megkezdődött a kezelés. Fél évig volt kórházban. A kemoterápia segített, visszaszorította a daganatos sejteket, úgymond meggyógyult, de tudta, csak időt és nem életet nyerhet.
Újból dolgozott, írta a művészekről, tudósokról szóló könyveit, író-olvasó találkozókat tartott, tudományos cikkeket publikált… Aztán váratlanul a nyilvánosság előtt bejelentette:
„A leukémiám kiújult, újra vár rám a kórház. Nem valószínű, hogy újból vállalom a kemoterápiát.”
Vállalta. Tudta, ezzel a betegséggel már nem tud megküzdeni, ebbe bele fog halni, de azt remélte, legalább még pár értékes pillanatot nyerhet szeretteivel. Megadatott neki. Még átesett egy őssejtátültetésen, de augusztus 10-én a kórházban családja körében örökre lehunyta a szemét.
Kennedy-díjat kapott
Hogy mi minden köszönhető a professzornak? A veleszületett fejlődési rendellenességek, mint például a nyitott gerinc és koponyahiány kutatását, a családtervezést, a magzatvédő vitamint, és ő hozta létre a fejlődési rendellenességek országos nyilvántartását. Számtalan édesanya szívében él a hála, hogy egészséges kisbabát tarthat a karjában.
Kiemelt kép: Dömötör Csaba/fotocentral.hu
