Kováts Tibor sikerei, eredményei ellenére 2011-ben felhagyott a tánccal. Úgy gondolta, mindent elért, amit szeretett volna, nincs hiányérzete, inkább a tanítást részesíti előnyben.
Aztán egy évvel ezelőtt Kováts Tibor hosszú, 13 év szünet után mégis visszatért a színpadra. A világhírű mexikói festőművész, Frida Kahlo életéről szóló darabban a férj, Diego Rivera szerepében.
„Hirtelen haragú ember vagyok”
Vajon mi a közös Diego és Tibor életében, művészetében, magánéletében? Őszintén mesél róla. „Először is el kell mondanom, végtelenül hálás vagyok a társulat vezetőjének, Duda Évának, hogy rábeszélt, vállaljam el ezt a szerepet. Bízott és hitt abban, hogy Diego csak én lehetek.
Nehezen adtam be a derekamat, már csak azért is, mert akkoriban erős csípőfájdalmak gyötörtek. Álszerénység nélkül mondhatom, a darabnak nagy sikere van, és benne személyesen nekem is.
Hogy mi a közös bennem és Diegóban? Ő egy zseniális művész, de rendkívül ellentmondásos személyiség, bonyolult, nehéz természetű ember. Imádta a nőket, a művészetet, nem igazán ismert határokat. Mély érzelmekre volt képes, de gyakran megbántotta még azokat is, akiket szeretett.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azt gondolom, táncművészként, magánemberként, férjként Diego természete, viselkedése, habitusa passzol az enyémhez. Sok a hasonlóság köztünk. Én sem vagyok könnyű eset, sok szempontból van gondom magammal, és a párkapcsolataimban sem vagyok annyira jó fej, mint ahogy az emberek gondolják.
Elváltam, az első házasságomból született a nagyfiam, Dániel, tőle van két unokám, a nagyobbik nyolcéves, a kisebbik most lesz három. Megyek hozzájuk, vigyázni kell a gyerekekre, ami egyáltalán nem teher, sőt, feltöltenek. Boldog Tibi papi vagyok. Adél a második feleségem, tőle van Laura Rozina lányunk, aki már 25 éves.
„Amikor felpörgök, megyek előre”
Tibor kitárulkozása csak a színpadon jellemző rá, a magánéletében lényegesen zárkózottabb. A mosolyával, a kedvességével, a közvetlenségével sokakat megtéveszt, ennek ellenére most szívesen mesél magáról, a családjáról.
„Fura figura vagyok, a Mérleg jegyében születtem, nagyon tudok lamentálni, de ha döntök, akkor fölpörgök, megyek előre. Ez egész életemben jellemző volt rám.
Az Operaház táncművésze voltam, éppen a csúcson, amikor egyik napról a másikra felmondtam. A Táncművészeti Egyetemen tanítottam, ott is felmondtam. Ilyen felmondogatós vagyok. Történik valami, amivel kapcsolatban már nem tudok egyértelműen önazonos maradni, akármilyen szempontból, akkor inkább megyek.
Bár hirtelen haragú ember vagyok, nem szeretek konfrontálódni. Kilépek azokból a helyzetekből, amikben úgy érzem, megfulladok. Viszont ezek után ebben a szabadságban akár jól is tudok újra együttműködni. Az egész életem erről szólt. De veszekedni is tudok, főleg Adéllal, de szerencsére jó az idegrendszere, még bírja velem.”
„Végtelenül büszkék vagyunk Rozira”
Tibor élete gyökeres fordulatot vett, sokat változott, amikor 25 évvel ezelőtt megszületett a színésznővel, Adéllal közös lányuk, Laura Rozi, aki ma már csak a Rozi nevet használja. Nem titok, Rozi koraszülött baba volt, és ennek szövődményeként úgynevezett hydrocephalus, azaz vízfejűség alakult ki nála, ami azt jelenti, hogy az agyvíz mennyisége nem tud szabadon áramolni, ezért felszaporodik az agykamrákban – így a fejében egy sönttel él.
„Erről ő maga a Belső tenger – Rozi igaz története című könyvében ír kendőzetlen őszinteséggel. A legnagyobb tehetsége, hogy nagyon őszintén, megkérdőjelezhetetlenül és tisztán reflektál a világra. Intelligensen reagál a dolgokra.
Nagyon érdekes és szép volt, hogy amikor szerkesztették a könyvét, mennyire ragaszkodott, és nem hagyta kivasalni azokat a furcsa szófordulatokat, mondatszerkezeteket, amik leginkább leleplezhették az érintettségét.
Azt mondta: ’Nem, én ilyen vagyok, nekem ezek a problémáim, minden marad így, ahogy van.’ Rozi különleges életútja egy koránál érettebb gondolkodású, önmagáért és másokért is kiállni képes fiatal nő megszületését tette lehetővé. Én és Adél végtelenül büszkék vagyunk rá. Nagy tanítómesterünk a mi életünkben.”
Kiemelt kép: Archív
