Bár Lukács Sándor nem tartja magát kifejezetten romantikus alkatnak, a Halászbástyára szólt a vacsorameghívása, Maráczi Mari pedig örömmel fogadta el az akkor már sokak által szeretett színész invitálását. Mindketten kacagva emlegetik: nem csak az ország, kettőjük életében is a győzelem napja volt május 9-e. A vacsora óta ugyanis együtt vannak.
Örültek egymásnak
Első találkozásuk a Madárkák forgatásakor történt 1971-ben. Az akkor még főiskolás Lukács Sándor első filmszerepét játssza, Maráczi Mari pedig scripterként, vagyis a rendező munkatársaként a forgatás hátterét koordinálja. „Jó hangulatú forgatás volt – emlékezik a feleség. – Sanyit mindenki helyes, kedves fiúnak ismerte meg. Már kezdő színészként körberajongták a lányok. Nekem éppen akkor udvarlóm volt, így a kölcsönös szimpátiánál többet mondani nem tudok. Lehet, hogy titokban megállapítottuk egymásról, hogy hú, de helyes, kezdeményezés azonban nem történt köztünk. A forgatás után négy évig nem is találkoztunk. A Fészek Klubban kerültünk újra egymás látókörébe. ’Jaj, szia, de jó, hogy látlak!’ – akkor is csak ennyi volt. Örültünk egymásnak. De meghívott egy sikeres előadásra, a Harmincéves vagyokra. Kérte, várjam meg őt, és azon az estén mentünk fel a Halászbástyára.”
Akkor már mindketten szabadok voltak. „Az előadást már úgy néztem, hogy vizsgálgattam őt. Tetszett a játéka, a mozgása, a tánca. Vacsora közben a kezét nézegettem. Erre a villanásra konkrétan emlékszem. Szeretem a szép kezeket. De lenyűgözött a környezet is, ahol vacsoráztunk. Utána kezdtünk sűrűbben találkozni, persze nem úgy, hogy másnap már lobogtunk a szerelemtől. Egyszerűen jól éreztük magunkat együtt. Minden olyan jó tempóban jött.”
Újabb mérföldkő
Közös életük újabb mérföldköve 1976 karácsonya lett. December 24-e. Azon a napon kötöttek házasságot. „Más lehetőség nem is adódott. Sanyi akkor már felkapott színész volt. Szinte minden este játszott, közben rádiózott, forgatott, szinkronizált. Annyit tudtunk előre, hogy 24-én nincs semmi dolga, ezért délben volt az esküvőnk. Azóta minden évben pezsgővel koccintunk ezen a napon, és pontosan déli 12-kor. Volt egy év, amikor Máté, a fiunk munkaügyben Dél-Afrikában tartózkodott ezen a napon, de onnan is felhívott, hogy a koccintásnál ő is jelen lehessen.”
Máté születéséhez is szép történet fűződik. „Vasárnap volt, Sanyinak dupla előadása. A délutáni Orfeusz alászáll előtt bevitt a kórházba, s mire lement az első előadás, megszületett a fiunk. Nem volt sok ideje az esti kezdésig. Ruttkai Éva a kocsijába ültette, és úgy, ahogy voltak, jelmezben megjelentek a kórházi ágyam mellett. Éva később el is látogatott hozzánk. Pár hónapos volt a gyerek. Alighogy kicsomagoltam, Éva rögtön a kezébe vette, Máté pedig ’belepecsételt’ a tenyerébe.”
További részletekért keresse a Best magazin legfrissebb számát az újságárusoknál!
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/ fotocentral.hu
