Polgár Tündét luxusfeleségként ismerte meg az ország. Ezúttal arról mesélt, hogy honnan származik valójában. „Ha már az Árpi sorsát bemutattuk, úgy gondoltuk, az enyémet is. És most olyan furcsán állok itt….” – kezdte Tünde a YouTube csatornáján.
Alkoholista volt az édesanyja
Nem is bírta sírás nélkül felidézni az élményeket. Nem csoda. Hiszen valahányszor azt hallja, valaki szép gyermekkori emlékekről mesél, neki másfajta élmények ugranak be. Olyanok, hogyan bújt a dunna alá sírva az unokatestvérével, hogy ne hallja az újabb kiabálást otthon, vagy, hogy hányszor kellett vinnie a hányós vödröt.
Sokat takarított, figyelt arra is, hogy az öccse evett-e, mosott-e fogat, mert ezeket a dolgokat – voltak időszakok – senki más nem kérdezte volna meg tőle. És amíg más gyerekek a Balatonra mentek nyaralni, ő Nagyfára, a szanatóriumba meglátogatni alkoholista édesanyját. „Egy kitörési lehetőséget láttam magam előtt, hogy nagyon oda fogok figyelni és nagyon jól fogok tanulni viszont” – szögezte le a Polgár Neten.
Az utca nevelte fel
Tünde Miskolcon nőtt fel, a Varga-hegyen, kilátással a Vasgyárra. „Itt folyamatosan szürke fekete füst volt. Annak idején, amikor gyerek voltam, ez az utca nevelt. Itt sétáltam el a főútig, egészen a kocsmáig, amikor anyukám elküldött Hubertusért, Vermutért, pálinkáért. A két dekást nagyon picike korom óta ismertem már… A bal alsó sorban volt a Hubertus, volt még mellette valami barnás színű lötty, amit mindig vinnem kellett, amikor az anyámnak rosszabb napjai voltak” – mesélte.
Egy francia fürdőszobás, L alakú házban élt, amelynek utca felőli, első részén a nagybátyjáék, középső részében testvérével és szüleivel ő, a hátsó részben anyai nagymamája élt. Tünde úgy emlékszik, bármennyire zűrös is volt a helyzetük, bármennyi volt is a cirkusz és a veszekedés a szülei között, amikor pici volt, öt-hat éves koráig nem tűnt fel neki, hogy édesanyja alkoholista.
Rátámadt a pálinka miatt
Aztán, ahogy teltek az évek, egyre inkább összeszorult gyomorral ment haza sötétedésre, hiszen sosem tudhatta, milyen hangulatban fogadja majd. „Édesapám, amíg együtt éltek, nagyon sokat dolgozott. Édesanyám otthon volt velünk. Volt, hogy neki is volt munkája, de mindig kirúgták. Apám a vállalkozását is, egy kocsmát – mint később számomra kiderült – azért hagyta abba, hogy ne legyen közel az alkohol anyámnak.”
Polgár Tünde jó dolgokat is felidézett. Például azokat a hétfő estéket, amikor nem volt még televízió adás és az anyukája diavetítőn olvasta a mesét, vagy Petőfi Sándor és József Attila verseit szavalta. „Emlékszem, egy vöröses barnás Petőfi kötetet volt a szíve csücske, az volt számára a legfontosabb. És szavalt és játszott nekünk.
Majd a másik pillanatban üvöltött velem és tépte a hajam, hogy nem jó pálinkát hoztam a kocsmából, vagy nem eleget hoztam, mert nem kaptam elég pénzt és mertem kiflit venni az öcsémnek.
Szóval picit más az én történetem, mint az Árpié” – sírta el magát Tünde.
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
