A filmjeiben mindig jópofa, kedves, igazságos pofonosztót alakított Bud Spencer, aki épp kilenc éve, 2016 június 27-én hunyt el 86 éves korában.
Fellini hiába hívta
De vajon milyen volt a való életben? Erről az őt legjobban ismerők egyike, Bud Spencer legidősebb fia, Giuseppe Pedersoli mesélt egykor a Bestnek. „Apám titka az lehetett, hogy soha nem a kritikusoknak és a rendezőknek akart megfelelni, hanem a közönségnek” – mondta Giuseppe.
„Amikor híressé vált, jöttek a felkérések Fellinitől és társaitól is, ám apám mindig azt mondta, nem akarja cserbenhagyni a közönségét, akik annyira imádták a karaktereit.
Amúgy sem tekintette magát színésznek. Nem voltak művészi szerepálmai sem, megelégedett azzal a sikerrel, amit a nagy tömegeknek köszönhetett.”
Giuseppe 1961-ben született, elsőként a sztár három gyermeke közül. Apja akkoriban híres sportoló volt Olaszországban, habár még nem Bud Spencer néven. „1971-ben lett igazán ismert, én pedig kamaszkoromban büszkén meséltem az iskolában, hogy ki az apám. Büszkén, mert nagyon őszinte és egyenes ember volt, soha nem kellett megalkudnia a sikereiért. Persze ezzel együtt járt az is, hogy nem láttam őt túl gyakran, mert állandóan dolgozott. Mindenki szemében ő volt a nagy bunyós, akinek egy pofonja elég ahhoz, hogy rendet teremtsen.
Én azonban soha nem láttam, hogy fizikai erőt használna, sem azért, hogy megbüntessen, sem hogy megvédjen minket.
Nagyon barátságos ember volt, egyáltalán nem erőszakos. Amúgy is köztiszteletnek örvendett, és persze kétszer is meggondolta volna bárki, mielőtt beleköt.”
Esélye se volt
De azért Giuseppe mondott egy példát arra, milyen erős volt az édesapja. „A Pedersoli családban volt egy tradíció: ha apádat legyőzöd szkanderben, te leszel a ház ura. Ő húszévesen győzte le az apját, amire persze nekem esélyem sem volt. Később sem egyébként… Mindeközben nagyon gyengéd apa volt, szeretett játszani velünk, és soha nem emelte fel a hangját. Talán tudta, hogy elég csak elénk állnia, és máris szót fogadunk. Egyszer azt mondta, hogy egyikünknek sem tud semmit megtanítani, mert mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia a dolgokat, de természetesen a mindennapi életből adott példákat. A legfontosabb, amit megtanultam tőle, hogy tisztelni kell a másik embert.”
A sziesztát ki nem hagyhatta
Bud Spencer tisztelte az embereket, és lubickolt a szeretetükben. Ez, na meg a családi élet adott neki erőt a rengeteg munkához. És a híres olasz szieszta. „Amióta az eszemet tudom, ha csak öt percre is, de mindig ledőlt ebéd után, még forgatás közben is. Ez töltötte fel az akkumulátorait. Sokat dolgozott, de ha otthon volt, ő járt bevásárolni, és mindig valami meglepetéssel jött haza. Néha főzött is, szerette a jó ételeket, elsősorban Nápoly környékének finomságait. Az ebédhez, vacsorához vizet vagy frissen facsart narancslevet ivott. Idősebb korában ilyen étkezésekkor gyakran felidézte a múltat. Hogy mennyire imádja Rómát meg Nápolyt, a gyökerei, a fiatalsága miatt, és Cartagenát Kolumbiában, mert annyi filmet forgatott ott. Rajongott Németországért, az ott elért sikerei miatt.
De imádta Budapestet, Magyarországot is, a vízilabdához kapcsolódó szép emlékei, és persze az odaadó rajongók miatt.
Ezért kérem a magyarokat, úgy emlékezzenek rá, mint végtelenül boldog, a világ szépségeit kereső, pozitív emberre!”
Kiemelt kép és fotók: Getty Images
