Szerencsi Éva járt a boldogság csúcsán és a pokol bugyraiban egyaránt. Végül, már jócskán túl a negyvenen újra eljött életébe az igazi férfi, de nem adatott meg neki, hogy túl sokáig örülhessen a nehezen megtalált boldogságnak: 2004. szeptember 6-án fájdalmasan fiatalon, 52 évesen elhunyt.
Szerencsétlen alkat
Mert így emlékezünk Szerencsi Évára, akinek színésznői élete oly ígéretesen indult. Már főiskolásként ostromolták a rendezők, aztán 25 éves korában, 1977-ben főszerepet kapott az Abigél sorozatban, amivel országosan ismert lett. Tehetsége és finom megjelenése miatt úgy tűnt, ő lesz a magyar Audrey Hepburn. Csak egyvalaki figyelmeztette arra, hogy nem így lesz, egykori mestere, Várkonyi Zoltán.
Éva, aki első hallásra nagyon megsértődött, csak évekkel később értette meg, mire gondolt a színidirektor-rendező. „Várkonyi egyszer azt mondta, ’Éva, te egy szerencsétlen alkat vagy!’ – mesélte a színésznő egy tévéinterjúban. – ’Miért vagyok én szerencsétlen? Kikérem magamnak!’ Ő csak mosolygott. Aztán később rájöttem, arra gondolt, több van bennem és másként gondolkozom, mint ahogyan kinézek. Tehát hosszú menetelés lesz a pályán, amíg esetleg olyan szerepeket is kapok, amikben jobban ki tudom fejezni magam…”
Évát ugyanis az Abigél után beskatulyázták a rendezők. És amikor évtizedekkel a sorozat után még mindig az Abigél miatt szólították meg az utcán az emberek, örült, de azért bőven vegyült ebbe fájdalom is. „Szerettem volna túllépni a korábbi szerepemen, de örökre én maradtam Vitay Georgina, később pedig a Dallas sorozat Samanthájaként ismerték meg a hangomat.”
„Hízelgő, de szomorú”
Bánfalvy Ági, Egri Kati, Rátonyi Hajni, Zsurzs Kati, ők alakították Vitay Georgina osztálytársait. Az Abigél forgatása óta szoros kötelék fűzte, fűzi össze a színésznőket, hisz ez a film jelentette az ifjúságukat, a sikert, a népszerűséget. Utána azonban közülük többen Szerencsi Évához hasonlóan légüres térbe csöppentek. „Ha időnként összefutottunk, a filmbeli nevünkön is szólítottuk egymást: Vitay, Torma, Bánki, Murai, Kis – mondta a Storynak egykor Zsurzs Kati. – Engem még mindig az Abigél alapján ismernek meg, ami hízelgő és szomorú is egyben.”
Éva is ellentmondásosan élte meg a sikert. Miután kivitték az Abigélt Olaszországba, egy sorozatfesztiválra, a zsűri őt tüntette ki a legjobb női alakítás díjával, itthon azonban szóra sem méltatták. Ez fájt a színésznőnek, és elhatározta: nem lesz a továbbiakban Vitay Georgina… Egri Kati egykor azt mondta, Évának az sem okozott problémát, ha nem fiatal szerepeket bíztak rá. „Próbált váltani, de nem kapott feladatokat. Még egy vidéki színházhoz is lement egy nagy, drámai szerep kedvéért. Ez az alakítása a rendezőket és a kollégákat is lenyűgözte, nem is gondolták, hogy ilyen mélység van benne, de aztán nem történt semmi.”
Már késő volt
Magánélete sem volt problémáktól mentes. Szakácsi Sándor színész volt az első férje, majd egy orvosnak fiút szült, Imrét. „Mai eszemmel tudom, annyira vágytam az anyaságra, hogy belehajszoltam magam ebbe a kapcsolatba. Persze a fiam miatt ezt soha nem bántam meg – mesélte a Storynak. Éva a szakítás után nyolc esztendőn át magányosan élt, és alig dolgozott. Nem értette, miért nem kap szerepeket. 1991-ben addig elképzelhetetlen nyilatkozatot tett a Népszavában, miszerint gyakran még tankolni sincs pénze.Megváltást jelentett számára, amikor a negyvenes éveiben megismerte második férjét, Pándi Andrást, akivel végre megélhette a családi harmóniát.
Hét év boldogság, ennyi jutott Szerencsi Évának, aki ha volt felkérése, dolgozott, de ha nem, akkor sem volt már boldogtalan. Mert képes volt végül elfogadni, hogy a színházak mellőzik, és a magánéletben találta meg csalódottságára a gyógyírt. Imádott festeni, főzni, örült az életnek. Csak a legszűkebb környezete tudta róla, hogy nehéz műtéten esett át, és kemoterápiás kezelésekre jár. Még halála előtt két héttel is a ház körül tett-vett. Aztán szeptember elején rosszul lett, és már nem ment haza a kórházból… Sokan elgondolkodtak, van-e összefüggés a mellőzöttség és a betegsége között… De akkor már késő volt.
Szabó Magdának is fájt a szíve
Éva azt kérte, semmi búcsúbeszéd, semmi „felhajtás” ne legyen a temetésén, hamvait szétszórták a Fiumei úti temetőben, sírhelye nincsen. Az Abigél írója, Szabó Magda később így nyilatkozott: „Ott voltam a temetésen, akit viszont hiányoltam: egy pap, hogy szóljon néhány jó szót ezért a szegény, zaklatott lélekért, aki Ginával ért a csúcsra, de sikerét nem tudta megismételni. Soha többé nem kapott ilyen lehetőséget.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
