Tápai Szabina: „Nyilván nők között vannak csattanások, ráadásul elég erős személyiség vagyok”

Már a szülővárosukban, Kiskunhalason is egy csapatban játszottak, ám a leghosszabb ideig, két éven keresztül egy székesfehérvári klubnál voltak leszerződve. „Valamint egy évet Dániában is éltünk, az is egy rendkívül izgalmas időszak volt mindkettőnk számára. Összezárva egy lakásban, maximálisan egymásra voltunk utalva” – kezdi Andrea, majd Szabina veszi át a szót. „Nyilván két nő között vannak csattanások, ráadásul elég erős személyiség vagyok. Akkoriban ráadásul még sokkal temperamentumosabb is voltam, azóta sokkal nyugodtabb lettem. Ám végül mindig megtaláltuk a közös hangot, jókedv, kiegyensúlyozottság és rengeteg edzés jellemezte ezeket az időszakokat.”

„Édesanyánk is kézilabdázó volt”

Legtöbbször a magyar NB I.-ben egymás ellenfeleként léptek a pályára. De olyan is előfordult, hogy egy csapatban játszottak. „Engem mindig motivált, ha Szabinával együtt edzhettünk. Ugyan sosem rivalizáltunk egymással, mégis mindig ösztönözni tudtuk a másikat. Mindig biztattuk egymást, volt kibe kapaszkodnunk a legnehezebb pillanatokban is, és nemcsak a saját sikereink voltak fontosak, hanem a másiké is. Mindig jól éreztük egymás játékát a pályán. Valószínűleg jó géneket örököltünk, hiszen már édesanyánk is kézilabdázó volt” – mondja Andrea, majd mosolyogva folytatja a nővére. „Én mindig tisztességesen csináltam az edzéseken, amit kellett, de leginkább a mérkőzéseken szerettem teljesíteni. Andi viszont folyamatosan a maximumot nyújtotta, sosem lazsált. Volt, hogy ő az edzéseken sokkal ügyesebb volt, mint én. Szerettem, ha egy csapatban vagyunk, mert tudtam, hogy akkor még jobb teljesítményt tudunk nyújtani.”

„Az élsport nem egészséges”

Andrea képtelen volt elviselni, ha azt látta mérkőzés közben, hogy erőszakosak a testvérével az ellenfél játékosai. „Ha megláttam, hogy aljas módon ütik le a pályán Szabit, azonnal intézkedtem. Védelmező típus vagyok. Sosem próbáltak minket egymásnak ugrasztani, de az mindenképpen érdekes volt a nézők számára, hogy egymással vagy egymás ellen játszanak a testvérek” – emlékezik vissza a fiatalabbik Tápai. Szabina nem lenne maradéktalanul boldog, ha a csemetéi is az ő útját választanák. „Az élsport nem egészséges. Nem szeretném, ha a gyerekeim követnének a pályán. Nyilván nagyon fontos, hogy mozogjanak, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, de meg kell találni az arany középutat. A fiam még csak 9 éves lesz, de már 4-5 sportágat is kipróbált. Gáborral a sport szeretetére neveljük a gyerekeinket. Ha valaki tehetséges, az szuper, de az a burok, amiben én felnőttem, és az abból való kilépés egy rendkívül nehéz folyamat. Én a szerencsések közé tartozom, könnyen tudok váltani. Egyszerűen lapoztam egyet. De ezzel nincs mindenki így, láttam sok ellenpéldát.”

Különleges edzésforma

Úgy érzik, mindketten nagyon szerencsés emberek, mert jelenleg is ugyanolyan sikeresek az életben, mint korábban az élsportban. „Andi megtalálta azt a kézilabda után is, amiben kivételesen tehetséges. Tökéletesen kommunikál az emberekkel, képes kihozni másokból is a maximumot. Minden elfogultság nélkül mondom, hogy a legjobb edző, akit valaha ismertem. Velem ellentétben ő a sport közelében maradt, a Luxury Private Fitness tulajdonosa, nem mellesleg ő az én trénerem is. Gyakran járok hozzá speedfitnessre, ami tökéletesen formában tartja a testem. Rövid idő alatt intenzíven mozgatja meg az izmokat ez a mozgásforma” – mondja lelkesen Szabina. „Nagy boldogság, hogy a kézilabdázás után újra egymásra találtunk az fitneszstúdióban is” – tette hozzá az elismert személyi edző.

Kiemelt kép: Sándor Berill/fotocentral.hu