Vitray Tamás és feleége, három éve élnek együtt, és még mindig akadnak kétkedők, akik nehezen hiszik el, hogy harminchat év korkülönbséggel is létezhet igaz, önzetlen szerelem. Pedig elég csak rájuk nézni: ahogyan egymásra tekintenek, ahogyan egy-egy érintéssel, öleléssel jelzik érzéseiket, vagy ahogyan önfeledten nevetnek együtt. Akik közelebbről ismerik őket, állítják: kapcsolatukban nincs nyoma számításnak, ámításnak vagy hamisságnak. Őszinte és mély szeretettel fordulnak egymás felé.

BEST: Három évvel ezelőtt, amikor először találkoztak, mit tudott Tamásról?

Vitray-Ivens Éva: Ahogyan a nézők többsége, úgy az én családom is rajongott érte. Az ő műsorain nőttünk fel. Aztán elolvastam a Kiképzés című önéletrajzi könyvét, és egészen más szemüvegen keresztül láttam őt. Atyaúristen, ez az ember mi mindenen ment keresztül, mire eljutott eddig a szakmai karrierig! Megélte és túlélte a háború borzalmait, Budapest ostromát, az ötvenes éveket. Amióta együtt vagyunk, megállás nélkül, órákon át hallgatom a meg nem írt történeteket.

BEST: Úgy beszél a férjéről, mint egy szerelmes kamasz lány.

V.-I. É.: Ő az a férfi, akire egész életemben vártam. Három éve is ezt mondtam, két éve is ezt mondtam, és ezt fogom mondani öt év múlva, tíz év múlva is. Minden nőnek kívánom, hogy amit én kapok a férjemtől emberileg, nőként, feleségként, társként, barátként, csak feleannyira kapja meg, és akkor már örömteli lehet az élete.

BEST: Mit tud mondani Tamás ezekre a szívet melengető szavakra? Figyeltem az arcát, ahogyan hallgatta a felesége vallomását, közben mosolygott.

V. T.: Zavarba jöttem, szívem szerint kimentem volna a szobából, hogy ne is halljam. Aztán észbe kaptam, hiszen én is állandóan szerelmet vallok neki. Amikor például tüsszentek, isten bizony, bocsánatot kérek tőle, hogy megijesztem vele. Nagyon nagy a korkülönbség köztünk, de én csak azt érzem, fiatalodom általa.

Podcastunk elérhető az iTunes-on, a Spotify-on és a Google Podcastson is – RSS