A logopédus, így Kardoss Róth Márta feladata sem messze csak a klasszikus beszédhibák korrigálása. Gyakran találkozik ugyanis olyan gyerekekkel is, akiknek a beszédpercepcióval, vagyis a mondanivaló felismerésével és értelmezésével akadnak gondjai.
„Utóbbi esetében az első kiszűrni azt, hogy van-e hallássérülés a háttérben, de hogyha nincs, akkor a pedagógiai szakszolgálatnál lehet olyan komplex vizsgálatot kérni, melynek során meg tudják állapítani, valójában mi áll azok mögött a tünetek mögött, amiket egy szülő tapasztal – magyarázza a logopédus a MuMaMi podcastban. – Nekem ez nagyon-nagyon fájó terület…
Már társadalmi szinten tapasztalom ugyanis azt, hogy egyre kevesebb a kommunikáció a családtagok között, és ez borzasztóan negatív hatással van a gyerekek beszédfejlődésére.
Egyre gyakrabban tapasztalom azt, hogy elmosódott a gyerekek artikulációja. Az artikulációnak pedig ösztönösen, természetesen, utánzásos alapon kellene működnie, már egészen pici kortól kezdve, mert a kicsihez beszélnek a szülők, beszél a család… Viszont hogyha ez egyre ritkábban történik meg, akkor kialakul az elmosódott artikuláció.”
Fontos a mese
A szakember arról is beszélt a podcastban, hogy a beszédpercepció fejlesztésére bármikor és bárhol lehetőség van, például amikor utazunk autóval vagy tömegközlekedéssel, várakozunk az orvosi rendelőben… Ha a gyerek a szülővel van, töltsék hasznosan az időt, például egy szólánc játékkal vagy barkochbázással.
„Az első és legfontosabb feltétel a gyerek bármilyen beszédet érintő képessége szempontjából, hogy a szülő beszéljen hozzá, és a gyerek tanuljon meg válaszolni neki – hangsúlyozza a podcast vendége. – Ha ő azt tapasztalja, hogy anya is az okostelefonnal van elfoglalva és azt nyomkodja, akkor nagyon gyorsan elhal benne ez a kommunikációs vágy, és már ő sem akar beszélgetni. A másik, amikor a gyerek kezébe nyomunk egy elektronikus eszközt, és azon néz mesét.
Milyen az, amikor a szülő mesél? Akkor egyrészt artikulál, van hanghordozása, magyaros hanghordozása, és az artikulációja az a magyar hangzóknak felel meg, míg, ha például egy Walt Disney mesét néz, akkor hallja ugyan a magyar szót, de nem magyarul artikulál a figura.
Illetve, ha a gyerek nem ért valamit, akkor abban a pillanatban tud kérdezni: ’Anya, ez mit jelent’? És akkor a válaszunkkal segítjük a megértését. Ám ha nem vagyunk ott mellette a mesenézésnél, és nincs, aki segítsen értelmezni a történetet, akkor a gyerek a kapott információknak csak egy részét tudja feldolgozni.”
