Napi friss

Lovas Rozi az édesapjáról: „Ő az egyetlen, akinek nem sikerül elnyernem a tetszését”

Lovas Rozi elárulta, hogy sokkal felszabadultabb lenne, ha azt érezné, hogy az édesapja is maximálisan elismeri őt Fotocentral / Schumy Csaba
Lovas Rozi elárulta, hogy sokkal felszabadultabb lenne, ha azt érezné, hogy az édesapja is maximálisan elismeri őt

A Jászai Mari-díjas színésznő, Lovas Rozi Sváby András vendégeként vallott a gyerekkori szorongásairól, az édesapjához fűződő bonyolult viszonyáról, valamint arról, hogyan állt közéjük a politika.

Bár a szakmai sikerek és a nézők szeretete kíséri a pályáját, Lovas Rozi életében van egy olyan terület, amely fájó sebeket hagyott benne. A színésznő Sváby András Útközben elmeséled című műsorában adott mélyinterjút, amelyben eddig kevéssé ismert részleteket osztott meg a családi hátteréről, köztük az édesapjával való kapcsolatának nehézségeiről.

Gyermekkor a teniszpálya árnyékában

A múltidézés során szó esett Rozi fiatalkoráról is, amikor még versenyszerűen teniszezett. Ebből az időszakból azonban nemcsak örömteli pillanatokat őriz. Felidézte, hogy már gyerekkorában hatalmas nyomás nehezedett rá a versenyek miatt, és napokkal a megmérettetések előtt gyötörte a szorongás. A tét nem is annyira maga a játék, mint inkább az édesapja reakciója volt.

Amikor a műsorvezető rákérdezett, vajon haragudott-e az apja a vereségekért, a színésznő így felelt:

Hát, igen. Hogyha nem jól játszottam, vagy hogyha nem nyertem. Ez ilyen drasztikusan hangzik, de végső soron ez történt.

A szülői elvárásoknak való megfelelési kényszer kitörölhetetlen nyomot hagyott benne, és ez a dinamika a későbbiekben is meghatározta a kapcsolatukat.

A közéleti szerepvállalás ára

Amikor Lovas Rozi elkötelezte magát a színészet mellett, és Kaposvárra került az egyetemre, az édesapja kezdetben nehezen tudta elfogadni a döntését. Az idő múlásával azonban enyhült a kezdeti távolságtartás: a papa fokozatosan érdeklődni kezdett lánya hivatása iránt, rendszeresen látogatta a vizsgáit, megnézte az előadásait, sőt örömmel elemezte is a megformált karaktereit.

A kapcsolatukban az utóbbi években viszont egy újabb törésvonal jelent meg. Lovas Rozi művészként egyre többször emeli fel a szavát olyan társadalmi és közéleti ügyekben, amelyeket fontosnak tart, és amelyek mellett ismert emberként kötelességének érzi a kiállást.

Ez a nyilvános véleményformálás azonban akaratlanul is feszültséget szított közte és az édesapja között.

„Az én véleményem kihangosodott, tehát már nem egy magánvéleményként szűrődött, ami nyilván hozzá is eljutott, és ezzel ilyen módon eltávolít minket egymástól” – magyarázta a színésznő. Hozzátette, hogy bár próbálták tisztázni a nézeteltéréseket, édesapja azt kérte, szigorúan válasszák külön a közéleti megnyilvánulásait, a színházi munkáját és a kettejük magánkapcsolatát.

„Egy lüktető seb az életemben”

Bár Rozi tiszteletben tartja ezt a határt, a kialakult helyzet lelkileg nagyon megviseli. Mint mondta, számára édesapja az a személy, akinek a véleménye mindennél többet számít, ugyanakkor ő az egyetlen a környezetében, akinek a tetszését a mai napig nem sikerült teljesen kivívnia.

A színésznő őszintén vallott arról, hogy a rengeteg pozitív szakmai visszajelzés ellenére az apai elismerés hiánya mély űrt hagy benne:

Tényleg ő az az ember, akinek magasan a legjobban számít a véleménye azzal kapcsolatban, hogy engem hogy lát. És igazából ő az egyetlen a világon, akinek nem sikerül valahogy elnyernem a tetszését. Ez egy lüktető seb az életemben jelen pillanatban, és biztos, hogy sokkal felszabadultabb lennék, ha azt érezném, hogy ez a része rendben van.