„Házra gyűjtök, hogy újra velem élhessenek a kutyáim” Szívszorító vallomást tett Balázs Andi
Szakításával nemcsak egy 24 éven át tartó korszak zárult le Balázs Andi életében, hanem négy imádott kutyájától is el kellett szakadnia. De minden erejével azon van, hogy újra együtt lehessen velük.
Fájdalmas lemondásokkal jár Balázs Andi számára az újrakezdés, ugyanis nemcsak attól az embertől kellett elbúcsúznia, akivel több mint két évtizeden át megosztotta a mindennapjait, hanem négy imádott kutyájuktól is, akik a volt párjával, Gáborral maradtak, az egykor közös családi házukban.
Nokedli csak nézi a Holdat...
Kedvenceinek hiánya óriási megpróbáltatást jelent Andi számára, és mint kiderült, a kutyáknak sem könnyű, hogy a másik gazdijuk egyik napról a másikra nincs velük.
Nekem a legnehezebb, a legnagyobb megküzdésem most az életben az, hogy nem lehetek 24 órában velük
– vallotta be a napokban, Szimat Mancsos Perceknek a színésznő, aki jelenleg csak hétvégenként találkozik négylábú családtagjaival. A döntést Gáborral közösen hozták meg, méghozzá a kutyák érdekében.
A színésznő a színháza közelébe költözött, míg volt párja a kertes házban maradt, ahol a kutyák a megszokott környezetükben élhetnek tovább.
A szakítás őket is megviselte, különösen az ikrek egyike, akihez Andit rendkívül szoros kötelék fűzi.
Hatalmas barna szemek, egy furcsa foxi-szerű fej, iszonyatos színekben pompázó test és egy akkora szív, hogy hallom, ahogy dobog. Ő Nokedli kutyám, aki kint ül és nézi a Holdat. Ő szomorú...
– idézte fel Balázs Andi, mit mesélt neki Gábor a különköltözésük után.
„Tudom, ez nem a vége”
A színésznő pszichológushoz fordult, kedvenceiknek pedig kutyatréner segítségét kérték, hogy a lehető legkíméletesebben vészeljék át a változást.
S persze egyetlen pillanatra sem mondott le arról, hogy újra együtt éljen Sacival, Mancival, Nokedlivel és Galuskával. Sőt, jelenleg ez az egyik legfontosabb célja az életben.
Én most azért lakom a színházzal szemben, hogy minél több pénzt tudjak gyűjteni, hogy minél hamarabb belemehessek egy olyan házba lakni, ahova ők jöhetnek velem. Talán azért könnyebb, mert tudom, hogy ez nem a vége, tehát nem így fogom leélni az életemet
– vallotta be őszintén. Addig pedig minden találkozás valóságos örömünnep a számára.