Számos különböző televíziós műfajban bizonyított már, ám a Hotel Blöff műsorvezetőjeként most egy egészen új szerepben láthatják őt a nézők. Gundel Takács Gábort erről kérdeztük.

Ilyenfajta realityt még soha sem vezetett. Miért vállalta a feladatot?

Gundel Takács Gábor: Igen, érdekes volt, hogy én erre felkérést kaptam, mert ilyen típusú műsort még nem csináltam, de nyilván ezt a producerek tudják megmondani, hogy egy adott műsorhoz kit kérnek fel, és hogyan választják ki, ki legyen a műsorvezető. Valószínűleg azért esett rám a választás, mert ennek a műsornak van egy humora. Amellett, hogy játék van, stratégia, feszültség, meg sok pénz, meg van, aki ki fog esni, és van, aki nyerni fog, és a többi, az egésznek van egy vidám hangulata, és azt gondolom, valószínűleg azért választottak engem, mert azt látták, hogy ebben jól fogom érezni magam. És valóban jól is éreztem benne magam.

Ez a műsor egy nagyon érdekes egyensúlyt teremt a feszültség és a jó hangulat között. Nekem pedig nagyon kell éreznem, hogy mikor mire van szüksége a műsornak és a játékosoknak. Tudnom kell a dinamikát, hogy alakul, figyelnem kell, hogyan zajlik a játék akkor is, amikor nem vagyok benne egy jelenetben. Az egész forgatás ideje alatt ez intenzív jelenlétet igényelt.

Nagyon örülök, hogy ebben a műsorban kaptam feladatot, mert számomra is egy új élmény volt. Sok mindent megtanultam televíziósként is ebből a munkából, ugyanakkor hozzá tudtam tenni azt is, amit én tudok. Tehát például korábbi műsorokban visszatérő elem volt, hogy legyen egy misztikuma az egésznek, ez itt is megvan: a Hotel Blöff egy picit misztikus szálloda marad. Én mindig a Hotel Blöff menedzsmentje nevében beszélek a játékosokkal, de rajtam kívül soha senkivel nem találkoznak. Felépítettük, hogy ennek a szállodának van egy aurája, egy személyisége. Illetve a mi szállodánkban nem addig maradnak a vendégek, ameddig szeretnének, hanem ameddig megérdemlik, ugye... Ez nem életük álomnyaralása lesz, de soha nem fogják elfelejteni... Ennek az építgetése például már jelentős mértékben az én dolgom. Ez nagyon érdekelt, és láttam benne és ezek között a játékosok között is a helyemet, ezért mondtam örömmel igent.

Gundel Takács Gábor ilyen játékos lenne a Hotel Blöffben

És játékosként szívesen részt venne a Hotel Blöffben?

G. T. G.: Szívesen részt vennék játékosként is, csak nem tudom, hogy jó lennék-e, mert bennem van egy alapvető jóhiszeműség, valami ártatlan naivitás, és az nem biztos, hogy itt jó. De hát ebben a műsorban valószínűleg már nem fogok játszani…

Belefér egy kis szurkálódás

Hogy zajlott a forgatás?

G. T. G.: Nagyon érdekes volt, mert amikor vetélkedőt forgatunk, akkor bemegyünk egy stúdióba, és felveszünk egy nap hármat. Ez viszont sokkal inkább hasonlított egy filmforgatásra. Az egésznek ilyen volt a menete, a rendszere, a dinamikája. Sokszor kellett alkalmazkodnunk. Hogyha érdekes volt egy helyzet vagy szituáció, akkor azt hagyni kellett, hogy ki tudjon épülni, hogy a játékosokat hagyjuk még beszélgetni egymással. Az is fontos volt, hogyan kommunikáljak velük, meddig fér bele egy kis csipkelődés… De nyilván Détár Enikőhöz másképpen szólok oda, mint mondjuk fiatal srácokhoz, hogy csak a két végletet említsem. De amikor adódik rá helyzet, akkor azért belefér egy kis szurkálódás. Talán annyit elárulhatok, hogy Bihari Ádámmal például utólag megtárgyaltunk egy ilyen helyzetet. Kérdeztem tőle, hogy nem volt-e túlzó, nem volt-e bántó, amit mondtam. Azt felelte, rendben van, én pedig biztosítottam arról, hogy én se kérek kegyelmet… Közben persze nem lehet az, hogy bármelyik játékos azt érezze, ellene vagyok, vagy hogy én súlyozok a játékosok között, és van, akinek segítek, van, akinek meg nem. Ez nagyon kényes egyensúly, amire nekem oda kell figyelni az ilyen játékokban. Műsorvezetői részről van ebben a műsorban egy csomó játékosság is, pszichológia, humor, tehát a dinamikája nagyon flexibilis, és folyamatosan ott kell lenni.