Egy kávéval kezdődött, titkos találkozásokkal folytatódott, és évtizedekkel később házasság lett belőle. A 87 évesen elhunyt Palotás Katalin és Moldova György szerelmének hosszú várakozás után teljesedhetett be a története.

Amikor Palotás Katalin először leült kávézni Moldova Györggyel, még nem tudhatta, hogy ez a találkozás egész életét végigkíséri majd. Visszaemlékezésében 1974-re tette megismerkedésüket: a Vörösmarty téri irodaházban ő a Szerzői Jogvédő Hivatalban dolgozott, az író pedig a Magvető Kiadóhoz járt be. A földszinti büfében kezdtek beszélgetni. Katalin ismerte és kedvelte Moldova könyveit, de a híres szerző mögött hamar meglátta a férfit is.

A Párizst megjárt, a Sorbonne-on is tanult bölcsészt az író közvetlensége fogta meg. Irodalomról, Franciaországról beszélgettek, és hamarosan újabb találkozások következtek.

Moldova azonban nős volt. Kapcsolatuk sokáig eldugott presszókhoz, barátoktól kölcsönkért lakásokhoz, alkalmi szobákhoz kötődött. Az író azt is világossá tette, hogy nem akar elválni.

Katalin próbált másfelé indulni

Palotás Katalin férjhez ment, új kapcsolatokat kezdett, de később arról beszélt: más mellett is Moldova járt a fejében. Szerelmükben hosszabb megszakítás is volt – a könyvének ismertetője összesen huszonhét évnyi, részben titokban megélt kapcsolatról szól.

Moldova első feleségének 2020-as halála után végül közös otthont teremthettek. Katalin Szegedről Budapestre költözött az íróhoz. Már mindketten idősek voltak, és az író egészsége is aggodalomra adott okot, de azért az esküvőjüket tervezték. A házhoz a kerten át hatvannyolc lépcső vezetett: Katalin ezt is vállalta, hogy vele lehessen. 2021 decemberében összeházasodtak.

„Ugye soha nem hagysz el?”

Férjként és feleségként azonban alig fél évet kaptak. Moldova György 2022. június 4-én 88 évesen hunyt el. Katalin otthon ápolta, mellette maradt a legnehezebb napokban is. Később egy hozzá intézett féltő kérdést választott emlékezőkönyve alcíméül: „Ugye soha nem hagysz el?”

Az özvegy számára a közös történet elmesélése adott még fontos feladatot, a Mindörökké Moldova már a betegágyán született: Kocsis András Sándor segítségével mondta tollba az emlékeit. Szerette volna megmutatni azt a Moldovát is, akit a közönség kevésbé ismert, az otthoni, gyengéd társat.

Katalin utolsó éveit betegségek és férje fájdalmas hiánya nehezítette. Egyik szemére elveszítette a látását, járása bizonytalanná vált, folyamatos gondozásra szorult. 2026 júniusában testvére már arról mesélt, hogy emlékezete is megkopott.

Az otthona kertjébe időnként kerekesszékkel vitték ki. Hozzátartozói látogatásai és az ápolók figyelme kísérte a mindennapjait.

Október 13-án, kedden még megebédelt, majd lefeküdt délutáni pihenőjére. Többé nem ébredt fel. Nyolcvanhét éves volt, négy évvel élte túl férjét.