Megható sorokkal búcsúzik egykori főnökétől a Tények korábbi műsorvezetője, Stahl Judit. A tévés soraiból kiderül, egyelőre felfoghatatlan számára a veszteség.

77 éves korában elhunyt Pintér Dezső, a magyar televíziózás meghatározó alakja. A TV2 egyik alapítója és első elnöke volt 2004-ig. 1997. október 4-én, a csatorna indulásakor elsőként köszöntötte a nézőket. Korábban a Magyar Hírlap újságírójaként, majd a Magyar Rádiónál dolgozott, két évtizeden át ő ébresztette a Kossuth Rádió hallgatóit, nevével összeforrt a Krónika vezetése. Most számos tévés személyiség nyilvánosan búcsúzott tőle.

Stahl Judit napok óta tudott Pintér Dezső haláláról

Stahl Juditot különösen megrázta szeretett főnöke elvesztése. A tévés 1997-ben a Tények műsorvezetőjeként csatlakozott a Pintér Dezső vezette TV2-höz.

Drága Dezső, drága Elnök úr! Most, hogy már ’szabad tudnom a hírt’, amely hétfőn reggel egy pillanat alatt letaglózott, és azóta is kemény kőként ül a gyomromban. Megírhatom: köszönök mindent, amire tanított az életről, az elfogadásról, a nyitottságról. Köszönöm, amikor megvédett saját magamtól, és köszönöm, amikor bátorított, hogy önmagam legyek

– méltatta a TV2 egykori elnökét Stahl Judit a közösségi oldalán.

„Imádtam a csibészes nevetését, a macis ölelését, a briliáns eszét és a nagy szívét. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy sok éven át ilyen főnököm lehetett, mint Elnök úr. Először arra gondoltam, emlékeim közül elmondok párat, de mégse teszem. A maga karizmáját úgyse tudom jól megfogalmazni. Úgyhogy csak ülök magamban, és mintha mozifilmet vetítenék, le(vissza)játszom a snitteket. Ígérem, mindegyiket megőrzöm. Egyszer talán majd mesélek is róluk, ha majd felfogtam a felfoghatatlant.”

„Már csak tettetett dühvel zavartál ki”

A TV2 egy másik alapító munkatársa, Sváby András is megindító sorokkal emlékezett meg Pintér Dezsőről.

„Búcsúzok tőled, Dezső bácsi. Egy szeretetreméltó, segítőkész, titokzatos óriás voltál, akit 36 éve ismerek, és akivel közel két évtizedet dolgozhattam együtt. Voltam asszisztensed és lapszemlésed a Magyar Rádióban, majd te hívtál a TV2-höz a kereskedelmi tévézés vadnyugati korszakában.

Álltam a szőnyeged szélén, üvöltöttél velem vörös fejjel, majd mikor láttad, hogy küzdök a röhögőgörccsel, akkor rám legyintettél, majd már csak tettetett dühvel zavartál ki. Úristen, mennyi történetem van rólad. Sokat fogok még rólad mesélni, fontos része voltál az életemnek. Tudom, hogy te is nagyon szerettél engem. Köszi mindent, Dezső bácsi!