A Megasztár első győztese, Tóth Vera nemcsak a zeneiparban, de a vendéglátásban is jelen van. Így aztán alaposan ismeri a vállalkozói létet, annak szépségeivel – és persze buktatóival együtt…

Tóth Vera énekesnőként már bizonyított, az utóbbi években pedig a vendéglátásba is belekóstolhatott. Férjével, Pauli Zoltán gasztronómiai szakemberrel közös vállalkozásként működtet éttermet Baranya megyében, nemrég pedig pékséget nyitottak a fővárosban. Most a közösségi oldalán taglalta a vállalkozólét buktatóit, és egyúttal változásokat sürget.

Tóth Vera: „Érzelmi alapon nem lehet villanyszámlát fizetni”

„Nekem történetesen két különböző világban van benne az életem: a zenében és a vendéglátásban. És bár kívülről mindkettőnek leginkább a szép oldala látszik: a koncert, a taps, a telt ház, egy szép tányér étel, egy jó kávé, egy hangulatos terasz, de mire mindez megszületik, addig a háttérben minden egyes nap egy nagyon kemény gazdasági, adminisztratív és pszichológiai akadálypályán kell végigmenni. Énekesként évekkel ezelőtt meghoztam egy döntést: nem vállalok el mindent csak azért, mert televízió, országos nyilvánosság és jó pénz jár vele. Érkeznek felkérések kereskedelmi műsorokba, ahol a férjemmel kellene a sárban dagonyáznom, vagy jeges vizes zuhanyban állni, és beengedni az ágyunkba egy operatőrt, vagy rohangálni egy idegen országban, bekéredzkedni idegen lakásokba aludni, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy az értük kapott pénz nem esne jól. Nagyon is jól jönne, de nincs az a pénz. Vannak műsorok, amelyekben én már úgy érzem, hogy a ripacskodás, a cirkusz, a konfliktus és a mindenáron való figyelem fontosabb lett annál, amiért annak idején ezt a pályát választottam: a minőség, zene és a művészet. Ezekben nem szeretnék részt venni. Nem azért, mert többnek gondolom magam bárkinél, egyszerűen nem tudok ezekkel azonosulni” – kezdte okfejtését. Ugyanakkor Vera elismeri, ennek a döntésnek bizony szó szerint komoly ára van. Hiszen ha ismert emberként nincs jelen folyamatosan a televízióban, akkor a közönség jelentős része ma már leginkább a közösségi médiából tudja, hogy egyáltalán mi történik vele. Innentől kezdve pedig az algoritmusokra van bízva.

„Mi egy magas minőségű, élő zenére épülő produkciót szeretnék életben tartani. Ennek van egy csodálatos, de véges közönsége, amely ráadásul nem csak engem szeret: színházba jár, más előadók koncertjeire is vesz jegyet, kultúrára költ. Egy elképesztően telített piacon próbáljuk újra és újra megtalálni egymást. És közben egy zenekart, egy zenekari tag életét, lelkét is fenn kell tartani.

A zenésznek élnie kell valamiből. Ha én nem tudok neki egész évben annyi munkát adni, amiből megél, természetesen oda fog menni, ahol több koncertje van, ahol többet keres, ahol biztosabb a megélhetése. Ezen nincs mit megsértődni. Érzelmi alapon nem lehet villanyszámlát fizetni. Így néha helyettes zenészt keresünk, újraszervezünk, alkalmazkodunk, miközben minden alkalommal ugyanazt a minőséget szeretnénk feltenni a színpadra.

„Aztán ott van a másik életem: a vendéglátás. Teljesen más világ, és közben kísértetiesen ugyanaz. Áfa, adók, járulékok, bérek, alapanyagárak, könyvelés, energia, víz, gáz, áram, engedélyek, előírások, adminisztráció, határidők. Turizmusfejlesztési hozzájárulás. Bazz…” – írja és mivel mindez sok pénzt felemészt, hiába mutat jól, hogy egy vállalkozásnak mondjuk 20 millió forint a bevétele, a magas bevétel több kifizetni valóval jár.

„Szerintetek is jó lenne egy kis segítséget kapni rendszerszinten? Természetesen tudom, hogy most volt kormányváltás, és idő kell mindennek. De gondoltam, szólok, hogy lassan itt a lóf*sz vége. Nem azt kérem, hogy az állam tartsa el a vállalkozókat. Nem azt kérem, hogy ne kelljen adót fizetni. Hanem azt, hogy valamilyen módon könnyítsenek azon a terhen, amit ma a tisztességesen működő, embereket foglalkoztató kis- és középvállalkozások cipelnek.”

Tóth Vera szerint a megoldás a kata visszaállítása lenne

Ezek a vállalkozások, a turizmus, vendéglátás, szórakoztatóipar nagyon is fontosak az ország közös kasszájának! Nagyban hozzájárulunk az ország működéséhez. Egy vállalkozó adózik, fizet, mint a gép. Akár a járulékokon, akár bizonyos adóterheken, akár az energiaköltségeken, akár az adminisztráción jó lenne engedni, könnyíteni. Jó lenne visszakapni a Kata rendszert a szórakoztatóiparban, minél hamarabb!!

– kérte az énekesnő.

„Egy ponton túl nem lehet mindent továbbhárítani a vendégre, a jegyvásárlóra. Nem emelhetünk a végtelenségig árakat. A vendég pénztárcája sem feneketlen. Ő is ugyanebben a gazdaságban él. Ha azt szeretnénk, hogy legyenek továbbra is magyar éttermek, kávézók, pékségek, kulturális produkciók, zenekarok, kisvállalkozások, munkahelyek, akkor azoknak, akik ezeket működtetik, időnként levegőt is kell kapniuk” – érvelt.

Visszatér a kata?

Jövőre valóban visszatérhet a kata, de nem feltétlenül a korábbi formájában. A 24.hu júniusban arról számolt be, hogy a kormány tervei szerint 2027-től visszaállítják a kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) széleskörű elérhetőségét, mert az adónem egyszerű, kiszámítható, és nem jelent aránytalan adminisztrációs terhet azoknak, akik ezt választják. De nem teljesen a korábbi rendszert akarják visszaállítani, hanem kibővítve akarják visszahozni, úgy, hogy azt ne lehessen kijátszani, el akarják kerülni, hogy a nagyvállalatok, ezt kihasználva, katázva foglalkoztassák a munkavállalóikat.