Havas Henrik számára a mostani még mindig nem a legkényelmesebb időszak. Korábbi betegsége, a prosztatarák miatt továbbra is orvosi kezelésre szorul, és a kezelés még nagyjából egy évig tarthat.

Havas Henrik nevét sokat emlegették mostanában annak kapcsán, hogy szóba került, Liptai Claudia visszatérhet a Mokkába. A páros 2004-2007 között együtt vezette a TV2 reggeli műsorát, ráadásul óriási sikerrel.

Havas Henrik utókezelést kap rákbetegsége után

A 77 éves Havas már nem vágyik televíziós vizekre, mostanában a Magyar Közlöny Podcast YouTube-csatornáján jelentkezik a Havas Szerint című műsorával. Rengeteg megvalósításra váró ötlete mellett pedig elsősorban egészségi állapotának javulására koncentrál. Rákbetegsége után ugyanis még mindig szüksége van kezelésekre.

Jelenleg egy hormonkezelésen veszek részt, ami a prosztatarák utókezelésének része. Magából a prosztatarákból már meggyógyultam, ez azonban még nem a legkellemesebb időszak. Minden hónapban kapok egy injekciót a hasamba, és ebből még körülbelül egy év van hátra. Ezt leszámítva viszont jól vagyok

– beszélt minderről a Blikknek.

„Életem legnyugodtabb időszaka a kórházi időszak volt”

Az újságíró elárulta, soha nem betegségként tekintett a kórházi kezeléseire. Akkor sem, amikor 2012 decemberében vastagbélműtéten esett át, vagy amikor 2023 szeptemberében életmentő szívbillentyű műtéte volt.

„Amikor vastagbélműtétem volt, a sebész azt mondta, hogy ez egy baleset következménye, én pedig balesetnek is tekintettem. Később szívbillentyű-beültetésre volt szükségem, miután a sportkórházban egy vizsgálat során kiderült, hogy teljesen elmeszesedett a bal szívpitvarom. Kaptam egy új szívbillentyűt, de ezt sem éltem meg betegségként. Számomra a betegség egy hosszan elhúzódó állapotot jelent, de az én esetemben erről nem volt szó. Az életem legnyugodtabb időszaka az a tizenöt nap volt, amit a két műtét miatt kórházban töltöttem. A vastagbélműtét után tíz napot, a szívbillentyű beültetése után ötöt voltam bent. Nem csörgött a telefonom, nyugodtan beszélgethettem a takarítónőkkel, a nővérekkel, az ügyeletes orvosokkal. Ott is újságíró voltam, csak épp kórházi környezetben. Egy pillanatra sem éreztem magam betegnek.”