Idén 10 éve, hogy Till Attila tiszta, szerektől mentes életet él, ám közel három évtizeden át sok mindent megélt. Az ország legkedveltett műsorvezetője több alkalommal még a törvénnyel is összetűzésbe került.

2024-ben, amikor az És mi van Tomival? című rendezésee debütált, Till Attila úgy döntött, a sok interjúfelkérés miatt eljött az idő, hogy többé nem kerüli ki a kínos kérdéseket, nem hallgat a múltjáról, és mindenre válaszolni fog, amit kérdeznek tőle. Ahogy ő fogalmaz, még a szégyenteljes dolgokra is felel majd a harminc hosszú éven át tartó függősége kapcsán. Arról azonban eddig nemigen beszélt, hogy még a hatóságokkal is meggyűlt a baja, nem is egyszer...

„Nagyon jól hazudtam magamnak”

Tilla szerint minden 15 éves korában indult, amikor elkezdett bulizni járni. Majd jött az alhohol és a többi...

„17 éves koromban szívtam először hasist. Én világéletemben úgy éltem, majdnem 30 éven keresztül, hogy nagyon jól hazudtam magamnak, hogy nincs probléma, én csak szórakozom és bulizom. Mivel reggelente nem kellett a fojtogató, elviselhetetlen szorongásomat és a létezéstől való rettegésemet azonnal hajnal 5-6-kor elinni, ezért nagyon sokáig éltem úgy, hogy én valójában jól vagyok, csak időként vagy sokszor begyorsulok” – emlékszik vissza a műsorvezető a Magyar Hangnak adott interjújában, aki a fiatalkorában a törvénnyel is szembekerült.

Voltam én büntetve is többször. És hogy hányszor voltam büntetve garázdaságért és egyéb hülyeségekért, arról is mindig azt gondoltam, hogy ez normális.

„A munka helyett engem inkább az élet érdekelt”

A legtöbbekkel ellentétben Tillának azonban semmi oka nem volt, hogy alkoholhoz vagy kábítószerekhez nyúljon.

„Nekem nem volt igazi traumám gyerekkoromból. Jó családból jövök, rendes emberek gyereke vagyok. Az egész család nagyon rendes, de ez semmit nem jelent, mert attól még nálunk marha sok alkoholista van, fölfelé a generációkban. Olyanok, akik ellátták az életüket, dolgoztak. Megesik az ilyen... Nehéz megmondani, hogy ezt mi táplálja. A genetikán kívül nálam félelem is volt, hogy nem tartom be azt a szabályt, hogy a munka mindennél fontosabb.

A munka becsülete helyett engem inkább az élet érdekelt, és hogy azt csinálok, amit akarok. Életmóddá vált, és nekem az lett a biztonságos terep, ha ott vannak a szerek. Nem volt biztonságos anélkül létezni

– elmélkedik Tilla, aki szerencsésnek érzi magát, hogy a szülei noha másképp gondolkodtak szinte mindenről, mint ő, mégis mindig hagyták érvényesülni, legyen szó művésziskoláról vagy épp a médiáról, amibe Tilla sokunk örömére egyszercsak belvetette magát.