Szinetár Miklós nem szégyellte azt mondani, hogy bizonyos szempontból nagyon rossz apa volt. Ugyanakkor ahhoz kétség sem férhet, hogy mindig nagyon szerette gyermekeit, Gábort és Dórát, és az egész családról is ő gondoskodott.

Szinetár Miklós 94 évesen is napi szinten sportol, dolgozik és alkot, miközben olyan szellemi frissességgel idézi fel a több mint hetvenéves pályáját, mintha minden csak tegnap történt volna. Az életében azonban mindig is a család jelentette a legfontosabb biztos pontot.

„Rólam tudják a családban, hogy ha konfliktus van, akkor én inkább kimegyek. Nekem a család egész életemben a legfontosabb volt. Mindig arra törekedtem, hogy mindent megteremtsek, amire a családomnak szüksége van. Persze nálunk is vannak nézeteltérések, de ezek sosem igazi veszekedések, és generációs konfliktusok is csak ritkán akadnak. Amíg minden vasárnap együtt ülünk nyolcan a családi ebédnél – a feleségemmel, a lányommal, a vejemmel és az unokáimmal –, addig azt érzem, minden rendben van” – mesélte Krizsó Szilvia műsorában.

Szinetár Miklós egy részről beismeri, rossz apa volt

A legendás rendező arról is őszintén beszélt, hogy mindig is szüksége volt a család megtartó erejére, és saját bevallása szerint egész életében elkényeztették azok a nők, akik körülvették.

„A család nekem mindent jelent. Gyerekkoromban az édesanyám mindenben kiszolgált, később pedig a feleségeim is nagyon háziasak és gondoskodók voltak. Egész életemben ehhez voltam hozzászokva, nem is tudnék másképp élni. Nagyon szerencsés ember vagyok. A harmadik feleségemmel lassan 55 éve élünk együtt, és a mai napig olyan szeretettel és gondoskodással vesz körül, ami óriási ajándék számomra.”

Az apaságról szólva azonban már sokkal önkritikusabban beszélt.

„Rossz és jó apa voltam. Rossz annyiból, hogy csodálom a vejemet, (Makranczi) Zalánt, ahogyan tud foglalkozni és játszani a harmadik kicsi unokámmal. Én erre mindig képtelen voltam, nem voltam alkalmas rá. A gyerekeimmel és az unokáimmal inkább akkor tudtam igazán kapcsolódni, amikor már nagyobbak voltak, öt-hat éves kor után, amikor már lehetett velük beszélgetni. Ilyen szempontból nagyon rossz apa voltam, ugyanakkor mindig nagyon szerettem őket, és gondoskodtam rólunk. Ez mindig könnyen ment.”

További részletek a legfrissebb Meglepetésben!