30 éve nem látott, Nigériában élő családjáról faggatták a mindig mosolygós celebet a szerda reggeli Mokkában. A beszélgetés kellemesen indult, aztán drámai fordulatot vett, mert Fekete Pákó nem tudott uralkodni az érzelmein. A műsorvezetők zavarba jöttek, olyan sírógörcsöt kapott élő adásban.

Vicces történeteket vártak volna reggeli vendégüktől Váczi Gergőék, de valami mást kaptak. Fekete Pákó érkezett ugyanis a ma reggeli Mokka stúdiójába, aki nigériai beszámolóval készült. Az apropó az volt, hogy harminc év után hazalátogatott a szülőföldjére.

Pákó édesapja nem hitt a szemének

Édesapjának, akit 30 éve nem látott, meglepetést szeretett volna szerezni, úgyhogy nem szólt neki az érkezéséről. Sőt a családban is csak egyvalakit avatott be, ő azonban nem tud titkot tartani, így hát Pákót már a kapuban várta az apukája.

Már ekkor, a nagy találkozást felidézve elérzékenyült kicsit. Elmesélte, ennyi év után mit mondtak egymásnak. „Amikor megérkeztem apám háza elé, ő már tudta, hogy jövök.

És akkor meglátott engem: ’Ez az én fiam...’ Megölelgettem édesapámat, ránéztem, és azt mondtam: ’Kedves édesapám! Harminc év után nem öregedtél, apa.’ És megölelgettem és megpusziltam, és akkor kijött a könny a szeméből. Én is sírtam.

Ez örömteli találkozás volt. Nem akarta elhinni... Megfogta a karomat, a kicsi arcomat... Én vagyok, mondtam, apa én vagyok, a fiad!”

„Anyám már nem láthat...”

Ezután Pákót a családja látta vendégül mindenféle hagyományos étellel, amiket ő nagyon-nagyon régen, gyerekkorában evett utoljára.

„Leültünk édesapámmal enni, és akkor is csak bámult rám, a szeme csak rajtam volt végig” – mesélte A Nagy Duett sztárja.

Apa és fia ezután megidézte Pákó gyerekkorát, és fényképeket nézegettek az édesanyjáról is. „Édesanyám már nem él – mondta a stúdióban megrendülten. – Nagyon szerettem, meg is látogattam a temetőben a sírját, vittem neki virágot. Olyan rossz érzés volt, hogy anyám már nem láthat...”

Pákó zokogásban tört ki

És ekkor Pákóból előtörtek a könnyek. A műsorvezetők próbálták vigasztalni, de csak nem tudott megnyugodni.

Ahogy újabb mondatokba fogott, újra és újra könnyek öntötték el a szemét. Végül már megszólalni sem tudott, arcát a kezébe temetve zokogásban tört ki.

„Az az igazság – mondta végül remegő hangon –, hogy amit adott nekem, azt nem tudtam visszaadni. Nem tudtam tőle elköszönni...” – tört rá újra a zokogás Pákóra.