Somhegyi Krisztián tavaly ilyenkor kérte meg Viczián Viki kezét. Azóta szakítottak, de három hónap különélés után újra összejöttek és idén össze is házasodnak.

Hogy végül mi vezetett a szétváláshoz, arra nagyon egyszerű a magyarázat. Nem volt sem harmadik fél, sem elhidegülés, egyszerűen túl sok mindent söpörtek a szőnyeg alá.

„Egy-egy vita vagy nézeteltérés után nem ültünk le kibeszélni a dolgokat. Gyűltek a sérelmek, és egy idő után azt éreztük, ez már túl sok” – mondja elöljáróban Krisztián.

Hol az egyik, hol a másik kezdeményezett

Bár a döntést a szépségkirálynő hozta meg, alig telt el pár nap, máris megbánta.

Két hónapon keresztül mindent megtettem azért, hogy visszakapjam őt. Nagyon hiányzott

– kezdi Viczián Viki.

„Folyamatosan kerestem, érdeklődtem, hogy van. Mellette álltam. Még főztem is rá, dobozban hordtam neki az ételt. Mindhiába, teljesen elzárt magától. Aztán be kellett látnom, ennek így semmi értelme, muszáj elengednem őt, ezt a kapcsolatot, így is túl sokáig alázkodtam meg... Szóval azt mondtam, elég volt. Nem hívtam többé, nem üzentem. És amikor már épp elkezdtem volna gyógyulni, fordult a kocka, és ő kezdett el közeledni. Mindig akkor, amikor valami nagyon fontos nap vagy dolog előtt álltam! Ilyen volt a szülinapom, amire a szeretteim egy meglepetéswellnessel készültek, és ami nem jött össze, olyan állapotba kerültem... Nem szépítem, egész nap hánytam. Majd elmentem egy műsor castingjára – ami arról szólt volna, hogy hosszú időre elzárnak –, és amikor épp léptem be az ajtón, akkor láttam meg, hogy Krisztián hív. Ez már annyira sorsszerűnek tűnt, hogy azt mondtam neki, jó, találkozzunk, beszéljünk.”

Elég volt egy randi...

Arra a kérdésre, hogy az első két hónapban miért volt annyira elutasító Vikivel szemben, Somhegyi Krisztián azt válaszolja, makacsul hitte, hogy nekik távolságra van szükségük a gyógyuláshoz.

„Azt gondoltam, hogy a külön töltött idő alatt sok mindenre ráeszmélünk majd. És emiatt könnyebb lesz az újrakezdés, tehát hogy nem követjük majd el ugyanazokat a hibákat” – magyarázza a sportoló.

De aztán elvesztettem őt, és kinyílt a szemem. Klisé, de igaz, hogy fogalmunk sincs, mink van, ameddig el nem veszítjük... Viki nekem a társam, az a nő, akit el akarok venni. Szerencsére végül eljött velem randizni, és egy egész estén át beszélgettünk.

„Aminek a végén kijelentette, hogy már aznap este hazajön...” – ékeli közbe Viki.

„Ugye Krisztián volt az, aki kiköltözött a közös házunkból, amit két éve vettünk. Mindezt pusztán lovagiasságból. Azt mondta, ő egy barlangban is elalszik, a lényeg, hogy nekem legyen jó” – mosolyodik el.

„Az egész békülés olyan volt számomra, mint valami tündérmese. A lovag végre elkezdett küzdeni értem...

Lagzi helyett szauna vagy jacuzzi

A fiatal szerelmesek még idén egybekelnek, és azt sem bánnák, ha a kertjükben lenne a szertartás.

„Hónapok óta szervezzük az esküvőt, de egyre inkább hajlunk afelé, hogy tartsuk otthon...” – folytatja Viki.

Egy kisebb vagyonba kerül manapság egy esküvő, ráadásul nagy a családunk, a baráti körünk, tehát a kis esküvő ki van zárva. De van egy 1400 négyzetméteres kertünk, ahol mind kényelmesen elférnénk, az anyakönyvvezető meg házhoz jönne. A nagy napra szánt pénzből pedig csináltathatnák egy szaunát vagy egy jakuzzit

– neveti el magát.

„Egy házon mindig van mit csinálni, szerintem, amíg élünk, lesz vele dolgunk” – veszi át a szót a vállalkozó.

„Kellene új tető, de a hosszú távú tervek között van az is, hogy beépítjük a tetőteret. A medencét arrébb kéne vinni, a helyére pedig felhúzni egy garázst. Tehát igaz, jó helye lenne az esküvőre szánt pénznek. Egy biztos, még idén egybekelünk, aztán lehet, jövőre vagy pár év múlva meg megtartjuk a lagzit.”

A barátnője megtartotta a Krisztiántól kapott gyűrűt

„Nagyon hálás vagyok a legjobb barátnőmnek, Zsaninak, és nemcsak azért, mert a szakítás alatt végig tartotta bennem a lelket, hanem mert megtartotta az eljegyzési gyűrűm...” – mondja már-már meghatódva Viki.

„Fájt látnom, meg akartam szabadulni tőle, de ő eltette, bízva abban, hogy egyszer majd újra felkerül az ujjamra. És hát így is lett!”