Tolnay Klári mindent megkapott a férjétől, mégsem volt belé szerelmes: egyetlen férfi mellett tartott ki
Igaz szerelme Márai Sándor volt, a nagy szerelme Darvas Iván. Előttük csak őt szerette az a férfi, aki nőül vette, és aki végül egy szem gyermeke apja lett. Pedig Tolnay Klári még Ráthonyi Ákos érintésétől is irtózott. Mindennek épp kilencven éve.
Tolnay Klári első szerelmét tizennégy évesen élte át, ami egy igazi lányregénybe illő románc volt a bátyja házitanítójával, egy fiatal kadéttal. Talán ez volt Tolnay legromantikusabb kapcsolata, ugyanis soha nem volt szerelmes típus, csak színpadon meg filmen.
Első férjét, Ráthonyi Ákost sosem szerette
Miután 1934-ben szerepet kapott a később legendássá vált Meseautóban, a bájos szépségnek hirtelen számtalan udvarlója lett, ő pedig 1936-ban feleségül ment az akkor 27 éves rendezőhöz, Ráthonyi Ákoshoz. Talán figyelmeztető jel lehetett volna, hogy Ráthonyi akkor már túl volt egy váláson. Tolnay Klári utólag tévedésnek ítélte a házasságot, mert bár kívülről úgy tűnt, minden rendben, de egyáltalán nem volt szerelmes a férjébe, ezért testileg sem kívánta őt. Ennek ellenére 1940-ben – miközben évente hat filmet forgatott – világra hozta a kislányát, Zsuzsannát.
1946-ban aztán az Eurüdiké próbáján megismerte Darvas Ivánt, majd egy év múlva vele is összeházasodtak. Darvast azonban 1956-ban politikai okokból bebörtönözték, majd a színészlegenda szabadulása után, 1958-ban elváltak.
Egyetlen férfi mellett tartott ki
Tolnay Klárinak maradt a színház és a siker. Csak egy férfi, a mindenese játszott főszerepet az életében.
„Az utolsó éveiben, amikor már magányosan élt, szinte csak Samu, a sofőr maradt mellette. Ő intézett mindent helyette, ha kellett, kiautózott Bécsbe, hogy keresztrejtvényt hozzon neki.
Klári imádta a rejtvényeket, a másik szenvedélye pedig a pasziánsz volt. Színészként, művészként mindent elért, a szakma, a közönség a lába előtt hevert, de magánemberként boldogtalanságra ítéltetett” – mondta róla Pásztor Erzsi.
További részletek a legfrissebb Storyban!
Kiemelt kép: Fortepan/Vass Károly