Kovács Patrícia korábban már többször beszélt arról, hogy negyedjére vették csak fel a Színművészetire, ahol végül Máté Gábor osztályába került. Aztán Ascher Tamás volt az, aki az egyik felkészülés alkalmával azt tanácsolta neki, nézzen utána azoknak a szerepeknek, amiket Eszenyi Enikő játszott fiatalabb korában, és azokból tegye össze a repertoárját a felvételire.
Megegyezett Kovács Patrícia és Eszenyi Enikő karaktere
Azt már a Telex Afterben kérdezték tőle: vajon Ascher miért pont Eszenyit ajánlotta neki, ekkora hasonlóságot láthatott közöttük?
„Most már szerintem ez nem látszik, vagy már más lettem, de amikor én felvételiztem, akkor negyvennyolc kiló, szőke, pici, madárcsontú, kislányos naivaalkat voltam… Aki közben komikus is tud lenni. Akkor azt mondta Ascher, hogy típusokat keresnek, és hogy ilyen nagy pofájú naivára mindig szükség lesz. Vagy egy ilyen kislányra, aki közben beleáll dolgokba. Tehát nem egy szende, nem csak egyszerűen fiatal, szőke és világos szeme van. Azt mondta, olvassam ezeket (mármint Eszenyi korábbi szerepeit), mert előtte olyan anyagokat vittem, ahogy én elképzeltem, milyen egy színésznő. (…) Mondta, hogy ’gondolhatod ezt magadról, de nem ezt fogod jelenteni.’ És hogy egy olyan ’beetetésként’ olvassam el Eszenyinek a szerepeit.”
Patrícia végül hallgatott a rendezőre, és Eszenyi addigi szerepeiből készült fel, ami bevált, hisz felvették.
„Cica, neked az a dolgod, hogy felmenjél a színpadra, és azt csináld, amit én mondok”
Később a Vígszínházban dolgoztak is együtt Eszenyivel, és a színésznő nem is titkolja, élvezte a közös munkát. De miután ő maga is szemtanúja volt az igazgatónő visszaéléseinek, és a színházból egyre többen tettek rá panaszt, úgy érezte, nem maradhat az intézményben.
„Igazából ott nekem kimondottan jó dolgom volt. Olyan értelemben, hogy nagyon izgalmas szerepeket kaptam tőle, vagyis az ő igazgatása alatt, nem feltétlenül rendezte mindegyiket. És nagyon szeretett. Mégis azt éreztem, ennek ára van. Mert amikor éles helyzet van, amikor elmondhatnám a véleményemet, vagy gondolhatnék valamit valamiről, akkor arra nincsen lehetőség… Mert így le van ’tekerve’, és az van mondva: ’Cica, neked az a dolgod, hogy felmenjél a színpadra, és azt csináld, amit én mondok’” – mondta, hozzátéve, hogy Eszenyi őt sosem bántotta verbálisan, ettől még nyomasztotta az, ahogy másokkal bánt.
„Próbán nem szabad megsértődni, mert felesleges köd lesz az ember egóján. Ez addig rendben is van, amíg nem érzem a büfében vagy a folyosón, hogy színészként alárendeltségi viszonyban vagyok. Eszenyinél azt éreztem, ez nem oldódik fel, mindig van egy manipuláció, hogy bármikor bánthatnak. Nálam sokkal idősebb kollégák részt vettek ebben a játékban, és mindenki simogatta az éppen abuzáltnak a hátát, hogy ne sírj, mert akkor még rosszabb lesz.”
Azóta, hogy 2011-ben eljött a Vígből, nem beszélt Eszenyivel, mindössze egyszer köszöntek egymásra, amikor a másik mellé szólt a jegyük egy színházi előadáson.
A beszélgetés vonatkozó része 36:40-nél kezdődik.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
