Először állt kamerák elé Szigligeti Ivett, amióta elveszítette társát, gyermekei apját, Dudás Mikit. Ivett talált rá az egykori kajakos holttestére január 5-én. A nyomozás azonban annak ellenére nem vezetett még pontos eredményre, hogy két hónap is eltelt már a tragédia óta. Párjának és gyermekeinek azóta minden napjuk a kajakos halála körül forog. „Szoktam vele beszélgetni, nagyon sokat. Legtöbbször az autóban vagyok egyedül, és hát mostanában nem szoktam zenét hallgatni… Van, amikor csupa jó dolgot mesélek neki, van, amikor ott sírom ki magam. Hiszem és bízom benne, hogy ő ezeket hallja. Próbálom neki mindig mondani, hogy adjon valami kis jelet, és akkor én abba belekapaszkodom. Nekem ennyi elég, hogy még tovább tudjak lépni” – mondta el az RTL Reggeliben az özvegy, aki úgy érzi, nem segít a gyászban, hogy még mindig nem tudják, miért veszítették el a családfőt.
Ez történt a végzetes napon
Ivett most először idézte fel a végzetes nap reggelének eseményeit. Elárulta, hogy aznap már nem tudta elérni Mikit telefonon, és rossz megérzése volt, így egy barátnője ment vele. „Amikor nem tudtam kinyitni az ajtót, akkor teljesen bepánikoltam. A barátnőm mondta, hogy lehet, hogy kéne hívni segítséget, mert ő még életében nem látott ilyen állapotban engem. Tényleg már ott tartottam, hogy föltépem a bejárati ajtót. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy hogy nem tudtam bejutni az ajtón az otthonunkba. És csak hallottam, hogy ott nyüszög a kutya az ajtóban, de Miki hangját nem hallom” – mesélte már a Fókuszban könnyek között Ivett. Ekkor segítséget hívtak, akik betörték az ajtót.
„Azokat a mondatokat, amiket ott hallottam, soha nem fogom tudni elfelejteni, és mai napig itt csengenek a fülembe.. Hogy nem fogunk tudni már rajta segíteni… Nem értettem, ez hogy lehet, és biztos nem a Miki”
– csuklott el Ivett hangja. Hozzátette azt is, két órán át állt az ajtó előtt, és képtelen volt bemenni, hogy lássa a kajakost. De ő végül nem tudott bemenni. Úgy hiszi, ezt az elhunyt dönti el, és Miki nem akarta, hogy Ivett így lássa őt. Három hétig nem lépte át a közös otthon küszöbét.
A gyerekeknek pszichológus segít
Ivett most még nem kérte szakember segítségét, de a gyerekek már pszichológussal együtt igyekeznek a tragédiát feldolgozni. Lassan 7 éves lánya még teljesen elzárkózik, nem lehet vele kommunikálni a történtekről. 3 éves kisfia viszont minden nap emlegeti az édesapját.
„Én naivan azt gondoltam, hogy a kisebbel lesz könnyebb. De nagyon nem így van. Neki volt nehezebb elmondani, hogy mit jelent az, hogy nincs. Minden nap kereste… Esténként tőle szokott elköszönni. Az a vége az altatásnak, hogy integetünk apának föl, elmondja, hogy nagyon szereti, adunk egy puszit és jó éjszakát kíván”
– mesélte elcsukló hangon Szigligeti Ivett a Fókusz kamerái előtt. Az özvegy és a gyerekek a tragédia óta a nagyszülőkhöz költöztek, így próbálják túlélni a feldogozhatatlant.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
