Nem csak Hosszú Katinka élt okosan az úszósportban rejlő lehetőségekkel, Jakabos Zsuzsanna sem esett kétségbe, amikor visszavonult, és ő is sokat köszönhet szüleinek. Mint mondja, megtanították spórolni, és sokáig biztosították számára a lehetőségét, hogy az úszásnak éljen. Korábbi sportolói karrierjével pedig úgy tűnik, végleg megalapozta a jövőjét.
Miből él ma Jakabos Zsuzsanna?
A nyolcszoros Európa-bajnok jelenleg táplálék-kiegészítőket, kozmetikumokat reklámoz. Ezek a hosszú távú szerződések és a korábbi sportolói eredményeiért kapott pénzjutalmak fedezik mai kényelmes életét.
„Szerencsére megtehetem azt, hogy megszűröm az együttműködéseket. Nem szorulok rá arra, hogy mindent elvállaljak. De ez köszönhető az elmúlt húsz évnek. Szerintem úgy éltem 20-25, de lehet, hogy még ennél is több éven keresztül, hogy nekem a takaróm mindig hosszabb volt, mint ameddig nyújtózkodtam.
Mindig sokkal kevesebbet költöttem, mint amennyi bejött.
De nem ez az általános. Azt gondolom, ez a szüleim érdeme. Hogy olyan mentalitást hoztam, amit továbbvittem” – mesélte a Neshama TV Én és a pénz című podcastműsorában a sportoló.
M. Kiss Csabának azt is elárulta, meddig sikerült így megalapozni az életét. „Attól függ, mennyit költök. De azt hozzáteszem, hogy évekig nem mentem el nyaralni. 2017-ben volt egy nászutunk, de azóta tavaly utaztam először. Mert azért az is számít, mennyit költ az ember.
Nekem jelenleg nincs igényem arra, hogy havonta elutazzak valahova.
Nagyon örülök annak, hogy egy helyben vagyok.”
„Jó időben úsztam”
Az utazási mániát ez elmúlt két évtizedben bőven letudta, bejárta már a világot. Negyven országig számolta, hova jutott el az úszásnak köszönhetően. És bár az olimpiai érem nem sikerült, így is megfordult számtalan versenyen. A pénzjutalmakból pedig olyan sokat összespórolt, hogy arra ma egy életet tud alapozni.
„Én azt mondom, ne a pénz legyen az, amiért ebbe a sportba valaki belevág. Főleg, ha úszó. Akkor biztos, hogy ne, mert nagyon sok mindenen múlik: a tehetségen, a családon, edzőn. És én azt gondolom, jó időben úsztam. Lehet, ha húsz évvel korábban vagy tíz évvel később, akkor már nem így jönnek ki a dolgok, ha a pénzügyi részét nézem.”
Mennyit keresett?
A 36 éves úszónő 21 éves korától kifejezetten kereste a lehetőséget, hogy olyan versenyeken induljon, amelyekért pénzjutalom járt. Indult meghívásos alapon 100-200 euróért. És olyan versenyen is, ahol a végére akár tízezer dollár is összejött, attól függően, hány érmet kapott, hányadik versenyen és hány versenyszámban. Mert ezeket is rangsorolták.
„Elmentem az utolsó utáni kis versenyre is, ha azért bármennyi pénzt lehetett nyerni. Elmentem, leúsztam a legnehezebb számomat”
– magyarázza a műsorban. – De beleálltam olyan világkupa-sorozatokba is, ami iszonyú sok energia és idő és kockáztatás volt” – mesélte Zsuzsa.
2002-ben kezdte ez a fajta „gyűjtögetést” ami 2021-ig tartott. „Pontosan nem tudom, mennyi pénzt tudtam így összeúszni. Mert azért volt, hogy nekem kellett kifizetnem az utazást. Tehát pontosan tudtam, hogy meg kell nyernem 15-20 érmet ahhoz, hogy nullán legyek.
És voltam olyan világkupán is, ahol azzal tudtam spórolni, hogy nem a hivatalos szállodában laktam.
Szingapúrban egy ismerősömnél például, de ott nekem kellett így az utazást, a kaját elintézni. Mégis így volt olcsóbb. De nem lehetett számolni előre soha azzal, hogy mennyi fog bejönni. Én mindig úgy voltam vele, hogy nekem ez a felkészülésemnek jót tesz. A pénzdíj meg motivált, de nem volt elsődleges cél. Inkább az, ha tudtam, végigmegyek ezeken, sokkal erősebb leszek a nagyobb versenyekhez is, mint például az olimpia.”
Spórolni a szüleitől tanult
Zsuzsa szülei nem voltak különösen jómódúak. Gyerekeként egy 52 négyzetméteres panellakásban nőtt fel Pécsett. Az első „szobája” egy függönnyel leválasztott sarok volt. Később már gipszkartonnal kapott egy kétszer négy méteres lakósarkot. Mégis élvezte, mert a sajátja volt.
Sosem érezte, hogy aggódnia kellene a pénz miatt. Sőt. A szülei olyan jól beosztották azt már gyerekkorában is, hogy tőle soha egyetlen forintot sem fogadtak el. Akkor sem, amikor 14 évesen elkezdett ösztöndíjat kapni. Ebből lett 18 éves korára az első lakása.
„Sok múlik azon, hogy mit hozunk otthonról, mit látunk otthon. Arra emlékszem, hogy minden hónap elején ki volt rakva jó pár boríték megcímezve: élelmiszer, tisztítószer, ruházat, rezsi, hogy mire, mennyi jut. Ezeket a borítékokat egy fiókban tartották.
Én így nőttem fel, hogy mindenek meg van a helye, be kell osztani a pénzt.
Mégsem volt sarkalatos pontja az életemnek, hogy ez sok vagy kevés. Abszolút úgy éreztem, nem kellet nélkülöznöm.”
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor/fotocentral.hu
