Neve világszerte ismert, nem csupán, mint minden idők legjobb női sakkozója, hanem mint oktató és pedagógiai újító is. Módszere és a Sakkpalota program már több mint egy évtizede segíti a gyerekeket a sakk alapjainak elsajátításában és az élethez szükséges alapvető készségek fejlesztésében. Zsenik születéséről és a családjáról is beszélgettünk a sakknagymesterrel tavaly a Best magazin hasábjain.
Polgár Judit gyermekkora is eltért a megszokottól: nem járt iskolába, helyette magántanulóként készült fel az életre, amelynek középpontjában a sakk állt. Szülei, Polgár László és Klára pedagógiai elképzeléseik alapján hozták létre a család sakkal átitatott világát. Az intenzív és fókuszált sakkozás, amelyben a Polgár lányok nevelkedtek, messze túlmutatott a játék technikai részein. A sport által megszerzett készségek − mint a kitartás, az önfegyelem, a stratégiai gondolkodás és a kreativitás − egész életükre hatással voltak.
„Csak mert az én gyerekeim…”
A Polgár Judit Módszer különlegessége, hogy folyamatos sikerélményt biztosít a gyerekek számára, ami önbizalmat eredményez. Felmerül a kérdés, hogy ezzel a módszerrel bárkiből válhat-e zseni. „Én sem tartom magam zseninek – kezdi Judit, aki szerint a zseni szó használata túlmutat a valóságon. – A napi több óra edzés hozzátartozik ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, de ez még nem garancia. Eljut egy bizonyos szintig ezzel az ember, de önmagában nem elég. Elengedhetetlen például a családi támogatás, a környezet. A másik dolog pedig a gyerekek fejlesztése.”
A család támogatása a Polgár nővérek esetében kétségbe sem vonható, a képesség pedig, úgy tűnik, öröklődött. Polgár Zsuzsa fia ugyanis szintén ért el sikereket a sportágban, 6 évesen megnyerte az USA nemzeti sakkbajnokságának gyermekkupáját.
„A sakk kiemelt része volt annak a környezetnek, amiben felnőtt, és ez megtetszett neki. Ő komolyabban vette, mint az én gyerekeim vagy Zsófié. Elég jó szinten van, de a munkája mellett időszakos, hogy mikor lelkesebb, mikor kevésbé”
– mondja Judit, aki egyáltalán nem bánja, hogy az ő gyerekei teljesen más pályát választottak.
„Játszottak egy rövid ideig óvodában meg általános iskolában, de már nem része az életüknek a sakk. Nem is tettem lépéseket annak érdekében, hogy ők komolyabban foglalkozzanak vele. Az is nehéz volt nekik, mivel tudták, kinek a gyerekei, hogy sokkal nagyobb elvárásokat támasztottak feléjük. Így nekik a tízszeresét kellett volna belerakni, csak azért, mert az én gyerekeim.”
Legendás négyes
A Polgár nővéreket és Mádl Ildikót örökre a szívükbe zárták a magyar szurkolók, amikor 1988-ban megrengették a sakkvilágot, és Szalonikiben olimpiai bajnokok lettek. De a mai napig megrendíthetetlen a szövetségük? „Ildikóval laza a kapcsolat – kezdi Judit. – Az eredményeink összekötnek minket, az 1988-as és az 1990-es sakkolimpiai aranyérmek, de mindenkinek megvan a maga élete. Volt egy alkalom, amikor megünnepeltük a sikereinket, de ritkán találkozunk. A budapesti sakkolimpián, szeptemberben viszont nemcsak összejött a csapat, de közös fotó is készült.”
Bár nővéreitől, Zsuzsától és Zsófiától messzire sodorta az élet, a kapcsolat szoros a testvérek között.
„Én itt élek Magyarországon, az egyik nővérem Izraelben, a másik pedig Amerikában. Fizikailag sajnos csak ritkán tudunk találkozni, de online azért napi, heti rendszerességgel beszélünk. Tehát a technológia csodája sok mindenért kárpótol.”
A legnagyobb szabadság
Polgár Judit kiemelte, hogy a rugalmasság az egyik legfontosabb készség, amit elsajátított a sakk által, és minden élethelyzetben nagy segítség számára. „Egy sakktáblán mindig minden változik. Tehát mindig igazodni kell a körülményekhez. Bármi jön szembe az életben, kreatív megoldást kell találnod. Ez ad szabadságot és kiutat minden helyzetben.”
A sakk királynője (Queen of Chess) dokumentumfilm február 6-án debütál a Netflixen
Kiemelt kép: Netflix



