Már megszokhatta a közönség, hogy a Csináljuk a fesztivált egyes adásai után kibeszélő műsorral jelentkezik az MTVA. Így volt ez az első elődöntő után is. A műsorban Czakó Juli énekelte Zalatnay Cini slágerét, a Nem várok holnapig című dalt, amivel 1967-ben megnyerte a Táncdalfesztivált. A műsorban az is szóba került, hogy aztán 1971-ben ismét sikerült győzedelmeskednie a Fák virágok fény című dallal.
Micsoda fogadalom!
Míg az első győzelem idején Cini miniszoknyát viselt, a másik lírai dalnál egy hosszú csipkeruhát. A műsorban pedig elárulta, azt a ruhát a mai napig őrzi, sőt terve is van vele a közeljövőben.
„Megvan bizony. Nem akarok hazudni, de egy ilyen ekkora kell a hátsójába, hogy visszafogyjak arra a súlyra – mutatta a kezével a Cini hány centit kell fogynia, hogy beleférjen a ruhába. – Meg is csinálom, úgy döntöttem. És nem azért, mert kajálós vagyok vagy valami. Hát van egy kis olyan betegségem, ami ebben a korban már lehet… De akkor is megcsinálom, mert azt mondtam, hogy ha jövőre csinálok egy nagy bulit, ahol az egész életemet úgy, ahogy van leénekeljük, akkor föl akarok öltözni úgy, ahogy anno.”
„Bele lehet halni, érted?”
A műsorvezető Tótfalusi Fanni rá is kérdezett, hogy ezek szerint Cini egy nagy bulit tervez. „Igen, igen. Szeretném kevés szereplővel, mert mindig szoktam nézni a Rózsit is, meg a Charlie-t is, és nem igaz, hogy tele kell tömni vendégekkel az ember koncertjét, mert nem attól lesz még jobb vagy még nagyobb. Én most szeretnék kevés szereplővel egy olyan igazit. Hát aztán majd meglátjuk. A rock and rollba bele lehet halni, érted?”
Az énekesnő azt is elárulta, ha a 15 éves énjére gondol, aki egykor elindult a pályán, akkor ma sem csinálna semmit másként. „Az az igazság, hogy én még egyszer ugyanígy csinálnám. Főleg az indulásos években a Jóisten se tudott volna megállítani, semmi az égvilágon nem volt fontosabb, mint a zene. Jó, hát ezért angolul tanultam, meg voltak dolgok, ami azért kellett, de nem volt egyéb motiváció, tudniillik nem motiváltak a szép autók: nem volt autónk, villamossal, busszal jártunk.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
