A babavárás időszaka valóban álomszerű volt Gulyás Eszter és Somos András számára – legalábbis a legutolsó időszakig. „Az utolsó hetek már nehezen teltek. Nagy volt a fiam, alig bírtam menni, levegőt venni. Aztán négy kiló húsz dekával, császárral világra jött a kisfiunk.” A boldog anyuka mindezek ellenére élete legszebb kilenc hónapjaként emlegeti a terhességét, és azt sem felejti el soha, amikor újszülött kisfiát a mellkasára fektették. „A finom illata, a cuki kis arca, ahogy felsírt, majd ahogy elkezdtem hozzá beszélni, és megnyugodott… Csodálatos volt. A várandósságom, a fiam születése minden perce annyira jó volt, hogy emiatt még egy gyereket akarok majd, mert szeretném ezt a csodát újra átélni. Szívesen szülnék akár holnap még egy gyereket.”
Az esti fürdetés szent
A császármetszés utáni napokról is sajátos, gyöngéd emlékei vannak. „Nagyon fájt, ha fel kellett állni, de komolyan mondom, ez nagyon fura, még ezt a fájdalmat is szerettem, mert ott volt velem Ede Fülöp. Amikor azonban aludt, és úgy kellett kimennem a fürdőszobába, akkor az borzalmas volt.” Eszter kislány kora óta vágyott az anyaságra, Andrásban az apaság iránti vágy később, negyvenéves kora körül erősödött fel. Erről így mesél: „Ötvenesen lettem apuka, de tíz éve vártam, vágytam arra, hogy ez remélhetőleg egyszer majd bekövetkezik. A fiam életem nagy ajándéka. Az első heteket itthon töltöttem Eszterrel és a fiammal, az ATV-munkákat kivéve. Az ügyvédi feladataimat adtam csak át a kollégáimnak. Aztán szép lassan visszatértem a munka frontjára, de az esti fürdetés szent, arra mindig hazaérek.”
A gyerek nem befőtt
Az elmúlt hetekben természetesen rengeteg nevelési tanácsot kaptak. Ők azonban úgy döntöttek, a szívükre hallgatnak majd. „És persze van egy-két jó példa is előttünk, azokat igyekszünk követni. Ilyen például Krug Emíliáé, aki éveken át nemcsak a kolléganőm volt, hanem barátnő, sőt ők lesznek a kisfiunk keresztszülei. Azt például Emili és a férje, Pungor András nagyon jól csinálják, hogy Mátét soha nem féltették túl. Pici babaként már kézbe adták a rokonoknak, barátoknak. Ezért nagyon nyitott kisfiú lett. Szeretném, ha majd Ede Fülöp is ilyen lenne. Egyébként Gyarmati Andrea olimpiai úszótól, gyerekorvostól hallottam: a gyerek nem befőtt, akit kirakunk a polcra, hanem ő is a közösség része. Egy gyerek születése után a szülőknek nem kell megőrülni, hanem normálisan kell mindent csinálni. Úgy, ahogy eddig” – magyarázza Eszter.
Ezért lett ez a neve
Eszter gyermekkori élményei is erősen meghatározzák, hogy milyen anyává szeretne válni. „Nagyon vágytam arra, hogy megteremtsem azt a csodát, azt a családi miliőt, ami nekem megadatott. Ezt a varázslatot szeretném megteremteni nálunk is, és továbbadni a fiunknak. Most egyelőre keményebb ritmushoz alkalmazkodunk: éjjelente kétóránként kelünk, van, hogy András hamarabb hallja meg, hogy Ede Fülöp sír, mert én már annyira fáradt vagyok, van, hogy én ébredek meg előbb. A legjobbakat napközben az ölemben alszik. Ezt imádom, még akkor is, ha emiatt néha elzsibbad a karom.”
Végezetül arról is mesélnek, miért lett két neve a gyereknek. „A Fülöpöt én szerettem volna, mert nagyon szeretem a brit királyi családot, így jött az ötlet, hogy a néhai II. Erzsébet férje, Fülöp herceg után nevezzük el. András viszont azt mondta, ez a keresztnév túlságosan royalista, királypárti, nem bánja, de az első neve Ede legyen. A nagypapáját hívták így, az ő emlékére és tiszteletére választottuk ezt a nevet.”
Kiemelt kép: fotocentral.hu
