Még 2025 végén sikerült elcsípnünk őt, és egyből azzal kezdte, ennél kaotikusabb időszaka aligha lehetne.
A kutyájával dolgozik
Ez egyáltalán nem panasz a részéről, mi több, hallani a hangján, mennyire energikus. „Decemberben van a szülinapom, és a családomnak egy rossz szava nem volt, amikor közöltem, aznap is dolgozni fogok. Már megszokták… – kezdi nevetve. – Így van ez a szilveszterrel kapcsolatban is. Meg úgy összességében, ilyenkor rengeteg fellépésünk van a csapatommal: céges karácsonyok, évértékelő partik, gálavacsorák. Ezek gyakran utazásokkal járnak, tehát általában úton vagyok. Vagy ha épp nem, akkor próbálunk a táncosokkal, vagy magánórákat adok. Plusz minden egyéb – mondja. És hogy ez mit is jelent? Mint megtudtuk, Andi a kutyusával, Borisszal elvégzett egy másfél-két éves terápiás tanfolyamot, így hetente néhány alkalommal terápiás fejlesztő órákat tartanak óvodákban. – Ez egyfajta harmadállás… Borisznál jobb kollégám nem is lehetne! – mosolyodik el. – Az egész azzal kezdődött, hogy láttam, milyen pozitív hatással van másokra. Ő egy végtelenül nyugodt, kedves kutya, és az első pillanattól kezdve viszem magammal mindenhova. Bárkinek, aki, mondjuk, rossz hangulatban lépett be a táncterembe, két perc múlva már fülig ért a szája, miután odaküldtem hozzá Boriszt egy kis simogatásért.”
Visszaadott főszerep
Mivel a felsoroltakon túl még műsort is vezet, segíti többek közt a Szurkolók az állatokért mozgalom munkáját, továbbá számos együttműködése van, felmerül a kérdés, van-e egyáltalán rendszer az életében. „Szinte semmi… Hacsak nem az, hogy minden kora reggel sétálni indulunk Borisszal. Van egy kedvenc pékségünk, amit útba ejtünk, én felmarkolok egy kávét meg egy kenyeret, Borisz pedig megkapja a szokásos jutalomfalatát. Aztán elindul a nap, ami mindig más és más feladatokat tartogat. Emlékszem, egyszer azt olvastam magamról egy cikk szalagcímében, hogy nem bírom a monotonitást. Azért ez így nem teljesen igaz. Egyszerűen csak szabadúszó vagyok, projektszerűen dolgozom, tehát adott, hogy sok a változó a mindennapjaiban. Mivel ezt csinálom idestova húsz éve, már hozzászoktam. Illetve egyre könnyebben mondok nemet munkákra, felkérésekre, vagy adok le a meglévőkből. És nálam ez nagy szó! Hajlamos vagyok túlhúzni mindent, ez igaz a magánéletemre is… Nem szállok ki időben, mert a végsőkig hiszek és kitartok. És ha már itt tartunk, egy ilyen határhúzás volt az, amikor visszaadtam a főszerepemet a Hölgyválasz című darabban.”
„Szeretem azt, amit csinálok”
Mint mondja, egyáltalán nem bánta meg a döntését. „Úgy mentem neki, hogy egy évadot szeretnék megcsinálni. Aztán amikor eljutottunk odáig, mondom, jó, legyen száz előadás, az nagyjából két évad. Ez megvolt, én pedig kiszálltam. Sokan kérdezték, biztosan jó döntést hoztam-e akkor, és a határozott válaszom az, hogy igen. De értem, miből fakad ez, hisz’ manapság annyian féltik a munkájukat, és persze nekem is meg kell vennem a kenyeret. De tényleg kellett húznom egy határt. Így is az autómban szoktam pihenni két munka között, mert legtöbbször arra sincs időm, hogy hazamenjek. Közben persze igyekszem szociális életet élni. Például a barátaimmal esténként együtt sétáltatjuk a kutyáinkat. Illetve heti egyszer együtt járunk mantrailingre, ami annyit tesz, hogy az egyikünk elbújik, a kutya meg megkeresi. Ez egy tök jó közös program, illetve mozgás is egyben. Na és a sport – valahogy azt is mindig sikerül beiktatnom. Heti kétszer edzem, járok futni is, és vasárnap jógával zárom a napot.”
Andi tudatosan óvja a magánéletét, de annyit elárul, az életvitele sosem okozott gondot a párkapcsolataiban. – Ha van párom, akkor a prioritások megváltoznak. És akkor valószínű, nem is vasárnap este járnék el jógázni… Különben korábban ebből sosem volt gondom. Meg én nagyon szeretem azt, amit csinálok, és ez látszik rajtam.”
Kiemelt kép: fotocentral.hu
