Régóta dolgozik különleges memoárján a 79 éves Trokán Péter. Két színész lányának írja, és csak a gyerekei születése előtti időkről szól – mesélte az Így lettem legújabb epizódjában Mészáros Antóniának.
„Mennyi mindent meg akartam kérdezni…”
Trokán Anna és Trokán Nóra nem fog majd úgy járni, mint az édesapjuk, aki máig bánja, mennyi fontos dolgot nem kérdezett meg a szüleitől. A színész megkönnyíti a lányai dolgát: leírja mindazt, ami a családjukban akkoriban történt, amikor ők még nem voltak. Felidézi emlékeit újpesti gyerekkoráról, a családja boltjának elvételéről, a nehéz és boldog karácsonyokról és az ’56-os forradalomról.
A beszélgetéssorozat, amely az UNICEF égisze alatt zajlik, a vendégek gyerekkoráról szól, ami „végtelenül meghatározó időszak mindenkinek életében”. Az 1946-os Trokán Péterében különösen, hiszen a kor, amibe született, igencsak vérzivataros volt. Kis- és kamaszkora, a családja megpróbáltatásai is szóba kerülnek az interjúban, és sokat mesél arról, milyen szellemi örökség jutott neki szüleitől, nagyszüleitől.
„Már mondták régebben is idősebb ismerőseim, rokonaim, barátaim, hogy milyen furcsa az, hogy amikor az ember idősödik, jobban emlékszik arra, mi történt 50 évvel ezelőtt, mint két héttel ezelőtt. Ez így van. És tényleg eszembe jutott egy csomó minden.
Többek között az is, hogy a lányaim mennyit tudnak az én gyerekkoromról.
Mert amikor apám meghalt, akkor nekem az jutott eszembe, meg anyu is, amikor elment, hogy mennyi mindent akartam még tőle kérdezni…” – meséli az egykori televíziósnak, és elárulja, ez volt az, ami arra inspirálta, hogy leírja a történetét.
Hülyeségig menő tisztesség
Természetesen nem csak könyvben adja tovább a szellemi örökségét. Ahogy ő követte a szüleitől látott mintát, ugyanúgy követi majd az övét két színésznő lánya. Trokán ennek kapcsán idézi fel, miért nem használta fel soha a kapcsolatait Anna és Nóra színészi karrierje érdekében.
„Az Anna 16 éves volt, amikor elhatározta, hogy akkor ezt fogja csinálni, addig orvos akart lenni. (…) Akkor elmentek a Földessy Margithoz a drámapedagógiai csoportba, amit Margit zseniálisan csinál… Már egy fél éve ott voltak, amikor megkérdeztem Margitot: ’Most mondd meg őszintén, érdemes nekik csinálni? Mert én nem fogom őket színésszé tenni, kvázi protekciót fölhasználni, és benyomni a színművészetire.’ Megtehettem volna” – mondja, de persze nem tette. Több okból.
„Én ezt nem akarom csinálni, mert nem akarok belőlük rossz színészt csak azért, mert ők ezt akarják. Az apja elintézi, meg az anyja, hogy fölveszik az egyetemre… Volt nagyon sok ilyen színészgyerek.
És Margit azt mondta fél év után: ’Figyelj ide, rendben van, mehetnek, küldd el őket oda.’ Akkor én azt mondtam, hogy senkinek egy árva szót nem fog szólni, hogy vegyétek föl őket. Nem mozdítok meg senkit, a saját képességük alapján legyenek felvéve, ők tisztességesen menjenek oda. (…) És mondtam nekik, hogy így kell a pályára menni. Én ott vagyok mindig mögöttetek, ha kell, de nem fogom tolni a szekereteket, mert nem akarok boldogtalan színészeket gyártani.”
A történet része az is, hogy Nóra és Anna is bőszen helyeselt. „Papa, eszedbe ne jusson!” – mondták neki, úgyhogy „papa” meg is nyugodott, a lányok is az egyenes utat választják.
„Tulajdonképpen ilyen egyszerűen csinálta apám is. Én nem lopok, nem csalok. És annak ellenére, hogy nem mondta egy szóval se, tudom, hogy én ezt örököltem tőle. Ezt a hülyeségig menő tisztességet.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
