Most először beszélt arról Molnár György Elefánt, hogy 2025 őszén szembenézett a halállal. De nemcsak hogy szembenézett, le is győzte sok betegség után. Hosszú ideig ugyanis semmit nem árult el arról az Omega gitárosa, hogy közel fél éve kórházban fekszik: egy életmentő szívműtétet végeztek az orvosai, ami után kómába esett.
Második születésnapja lett
Néhány napja még az Omega menedzserén keresztül üzent a rajongóinak, elárulva, hogy mostantól szeptemberben egy második születésnapot is ünnepelni fog. Most azonban maga mesélt az életben maradásért folytatott küzdelmeiről.
„Hogy mennyire volt borzasztó, arról csak emlékfoszlányaim vannak, tudniillik hosszú hetekig mesterséges kómában tartottak. Se kép, se hang. Arra még emlékszem, hogy augusztus legvégén bevonultam a Városmajori Szívklinikára, ahol szeptember 2-án megműtöttek. Még az is megvan, hogy az operáció másnapján beszéltem a feleségemmel, és valamelyest megnyugtattam, hogy a körülményekhez képest jól vagyok. Aztán megszakadt a film”
– mesélte a Blikknek a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész. Hozzátette, hogy valamikor október végén tért csak újra magához. Ekkor tudta meg, hogy az eltelt hetek alatt újra is kellett éleszteni.
Nincs fény az út végén
A lap kérdésére a gitáros elárulta, halálközeli élménye során tapasztalta-e, hogy az út végén fénnyel kijelölt túlvilág várja-e az elhunytakat.
„Nem volt semmi ilyesmi. Csak a kiszolgáltatottság, a magatehetetlenség és az álomképek nélküli öntudatlanság. (…) Abban hiszek, hogy a földi lét csak egy állomás számunkra. Hogy van valami ennél több, sokkal több is… S most kaptam még újabb tíz évet a Jóistentől itt, a földön”
– mondta el Elefánt. A szívműtét, amelyet 76 évesen komolyan meg kellett fontolnia, egyébként jól sikerült. Szívbillentyűcserét és szív-bypasst végeztek rajta az orvosok. Másnap azonban romlani kezdett az állapota, majd 100 nap némaság következett.
„Eleinte azért, mert nem voltam magamnál, aztán meg azért, mert mindenhonnan csövek lógtak ki belőlem. Amikor már tudtam kommunikálni, azt először kézzel próbáltam. Megható pillanatok maradtak meg bennem. Hol sírtunk, hol nevettünk együtt azokkal, akik újra visszaadták az életemet. Mert én… – bocsánat a kifejezésért – hulla vagy inkább félhulla voltam” – mondta a zenész, hangsúlyozva, nem tud elég hálás lenni az ápolóknak, akik 24 órában teljesítettek mellette szolgálatot. Mostanra egy rehabilitációs ellátást kap a Szent Ferenc Kórházban, és büszkén mesélte azt is, hogy már képes 50 métert is sétálni, igaz, járókerettel.
Kiemelt kép: Korponai Tamás/fotocentral.hu
