Schütz Ila zseniális színésznő volt, nemcsak kabaréban brillírozott, hanem komolyabb darabokban is. A színésznő magánélete azonban nem volt annyira sikeres, mit színészi pályája, a tragikus véget jól ismerjük. Ám van valami, amit kevesen tudnak a színésznőről, mégpedig azt, hogy szíve mélyén egész életében óbudai lány maradt. Hiszen itt született, és itt töltötte élete első évtizedeit, innen indult színészi karrierje is.
Lerombolták a házát
Schütz Ila 82 éve, 1944. január 5-én született. A Pacsirtamező utcába vitték haza születése után, hároméves korában a Föld utca 42/b-be költöztek, itt nőtt fel két testvérével. A Föld utcai otthont hiába keresnénk, a fűtőközpont építése miatt a hatvanas években lerombolták, írta az Óbudai Anziksz magazin.
A Kiscelli utcai elemibe járt általános iskolába gimnazistaként a Korvin Ottó tér (a mai Szentlélek tér) macskaköveit koptatta. Számos csintalan kaland élménye kötötte Óbudához a művésznőt. Például az, hogy az elemiből gyakran elkésett, mert a mert a San Marco utcai gesztenyefák megállították, ahol elkalandoztak a gondolatai.
Fotókon Schütz Iláról
Kórházi adminisztrátor volt
De nem csak kellemes emlékek kötötték a településrészhez. Ilát Óbudán érték az 1956 októberi események is, ő ment ki kenyérért a veszélyes utcára. És innen indult színészi karrierje is. A gázgyári lakótelep művelődési központjának színpadán Heltai Jenő Szépek szépecímű verses drámájának énekes változatában szerepelt, amikor Keleti István, az amatőr színjátszás tanítómestere felfedezte, és átemelte őt az iskolai színjátszásból az amatőr színjátszók közé, írja a magazin. Ez gimnazista évei alatt történt.
S bár beleszeretett a színjátszásba, csak negyedszerre vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Próbálkozásai alatt is Óbudán élt és dolgozott. Először a Margit Kórház adminisztrátoraként, majd a III. kerületi tanács egészségügyi osztályán a légoltalom egészségügyi tanfolyamainak felelős ügyintézőjeként dolgozott.
Kiemelt kép és galéria: Csibi Szilvia, Steindl Gabriella, Ilovszky Béla/fotocentral.hu, Fortepan/Szalay Zoltán, Archív
