A Bóta Café vendége volt a napokban Pokorny Lia, akivel A majdnem tökéletes boldogság receptje címen futó önálló estje kapcsán beszélgetett Bóta Gábor.
A színésznő nem először beszél a válásáról, Csányi Sándorral közös fiukról, igaz, felnőttkoráig Misi nem szerepelt velük tévében, újságokban. Két éve tört meg a jég, amikor a fiú 19 lett, és zenekara, a Damara videóklipjében az édesanyja is szerepet kapott.
Nagycsaládról álmodott
Most újra szóba került, hogy nagy család helyett a színésznő tulajdonképpen egyedül nevelte Misit. „Ez így alakult. Tehát, hogy a fiamnak, meg tudjam adni azt a teljességet… Ezt sokáig kudarcnak éltem meg. Nyilván a saját felelősségemmel szeretek foglalkozni, és hogy én hogyan hibáztam, vagy miben hibáztam” – vallotta meg az interjúban.
Mint Lia estjén kiderül, Misi éppen lázad az anyai „túlszeretet” ellen, a riporter ezért arról faggatta a színésznőt, érezte-e, hogy túlzottan beleszól a fia életébe. „Én azt hittem, hogy nem. És nagyon ijesztő volt számomra, hogy azt gondoltam, tudom, hogy működöm, és tudom, mit csinálok, és kiderül, hogy nem látok rá. Mekkora áldás az, amikor a gyerekeink visszajeleznek!”
„Meddig szólhatok bele az életébe?”
Lia úgy gondolja, jól vette ezt az akadályt, a „sok vagy, anya!” jelzés után ugyanis önvizsgálatot tartott. „Magamat is nagyon kedvelem azért – jegyzi meg mosolyogva −, mert nem azt mondtam, hogy ejnye, az én fiam milyen szemtelen, hogy azt mondja, az neki nem oké, hogy sok vagyok. Elkezdtem azt figyelni, hogy de miért sok, vagy mi van ezzel, vagy mi történt?”
Elárulja azt is, mire jutott, miben volt „sok”, miben hibázhatott. „Az egyik részem az mindent megengedett. Nem jeleztem, hogy nekem esetleg ez nem oké, hogy mindig én mosogatok el, mindig én pakolok el. Hússzor elmondom egy nap, hogy kérlek szépen segíts, kérlek szépen, jó mindjárt, és nem történik semmi. Egy idő után azért ezt észre kell vennem, hogy valamit csak én szúrok el, hogyha ezt nem tudom jól kommunikálni.
A másik fele meg, hogy amikor már ő távolodott volna el: mikor jön haza, nem bírok aludni, miért nem hív, csak legalább tudjam, hogy jól van…
Szóval, hogy ez a két véglet elkezdett iszonyatosan feszíteni. És akkor elkezdtem utánanézni, hogy mit csinálok tulajdonképpen, meddig szólhatok bele az ő életébe. Nekem ez egy következő állomása volt ennek a bizonyos önismereti munkának. Felfedezni azt, hogy én a fiammal hogyan is működöm, és hogy mennyire mosódik össze az, hogy amit ő érez, engem az mennyire rángat, mennyire befolyásol. Rá kellett arra jönnöm ebben az önismereti munkában, hogy ezt, ami velem történik, úgy hívják, hogy függő gondolkodás.”
Pszichológushoz jár
A színésznő megvallja, hogy mindezzel csoportos pszichoterápiák alkalmával tudott szembenézni. A nagy felismerés után végiggondolta, mi történhet, ha többé nem gyakorol kontrolt a fia felett. „Maximum megtudja, hogy van következménye annak, amit csinál, és majd meg fogja oldani. Én ebben miért nem tudok hátralépni? Miért aggódom szét magam attól, ami az ő dolga?” – kérdezte magától, de már tudta a választ: majd ő eldönti.
Mindez azonban újabb kérdéseket is felvetett. „Például, hogy az én határom hol van ebben. Én el akarok-e tartani egy keresőképes felnőtt embert.”
Tény, hogy Misi már 22 éves, megáll a saját lábán, mert édesanyja – igaz, hogy néha „túl sok” volt − mégiscsak csodás embert nevelt belőle.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
