Egy sikeres szakmai időszak mögött sokszor láthatatlan áldozatok sorakoznak. Herceg Erika most nyíltan beszélt arról, milyen személyes következményei lettek annak, hogy évekkel ezelőtt új országban, új pályán kezdett életet. Bár ma már otthonosan mozog Magyarországon, és itt képzeli el a jövőjét, a magánéletében korántsem ennyire egyszerű a képlet. Kapcsolata kezdettől fogva alkalmazkodásra épült: párjával tudatosan vágtak bele a távkapcsolatba, bízva abban, hogy az ingázás és a rugalmasság megoldás lehet. „Közöttünk volt egy deal a párommal, hogy én eljövök Budapestre, és majd ingázni fogok, mert tudta, hogy mennyire szeretnék valamit csinálni Magyarországon, mégis a magyar az anyanyelvem” – mesélte TV2 Titkok Ramónával Herceg Erika.
Hátrahagyták az otthonukat
Az élet azonban közbeszólt. A kezdeti tervek rövid időn belül felborultak: előbb szakmai fordulópontok, majd a szomszédban kirobbant háború írta át a mindennapokat. „Megvolt az első casting, és aztán kitört a háború, folytatódtak ezek az események, és most már úgy vagyunk, hogy ő előbb Svájcban élt az első két évben, az utóbbi másfél évben pedig Csehországban.
Mi a háború kitörése előtt építkeztünk Kijevben, akkor lett kész. Egy gyönyörű szép ház, nem is kicsi, mi ezt otthagytuk, a ruhákat, meg amit tudtak, beraktak a garázsba, én azóta sem voltam ott. Én egy kis bőrönddel jöttem el a castingra, két hete voltam itt, amikor hívott a párom, hogy háború van!”
Zsák a foltját
A kapcsolat azóta is működik – saját szabályok szerint. Ritka találkozások, hosszú együttlétek, két város, két élet. A család is alig találkozott a társával, és az elmúlt években a közös idő szinte luxussá vált.
„A páromat a szüleim a nyolc év alatt kétszer látták… Az utóbbi három évben mi is elég keveset találkoztunk Mishával, egy évben háromszor-négyszer.
Hogy hiányzik-e a babusgatás? Ő nem az a típus, pedig én az vagyok. De megtalálta a zsák a foltját, és működik. Fel sem merült idáig, hogy lezárjuk a kapcsolatunkat.
A Megasztár miatt elég keveset tudtunk együtt lenni, de a három találkozást úgy kell elképzelni, hogy olyankor két hetet, vagy egy hónapot együtt töltöttünk. Én ott is élek, Karlovy Varyban, ahol ő él, meg itt is élek. Azért is enged, mert én nem tudok szabadság nélkül élni, engem nem lehet beültetni egy aranykalitkába, hogy főzzél meg sminkeljél, nekem muszáj fejlődnöm, feladatom van!”
„Rettentően hiányzik”
A jövő kérdései egyelőre nyitva maradtak. Az anyaság gondolata is csak akkor kerülhet napirendre, ha egyszer valóban egy helyen élnek majd. Addig marad az egyensúlyozás.
„Én itt látom a jövőmet Magyarországon, de ő nem akar itt élni. Hogy mi lesz ennek a vége, nem tudom. Nagyon szeretem, minden rendben van, de rettentően hiányzik, egyedül érzem magam, nagyon egyedül érzem magam nélküle!”
