Egy este, amikor Sherlock Holmes nyomoz, Watson mesél, mi pedig együtt nevetünk és izgulunk.

Van egy este, amikor nem kell választanod a gyermeked szóló, a saját és a nagyszülők programja között: mindenki ugyanoda vágyik. December 6-án érkezett a Thália Színház Nagyszínpadára Ken Ludwig és Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című krimivígjátéka, amely már a premier előtt komoly várakozást kelt. Ez a könnyed, mégis izgalmas családi előadás tipikusan az a ritka színházi élmény, amelyben 12 éves kortól felfelé minden korosztály megtalálja a maga szórakozását – a fiatalokat elvarázsolja a gyors ritmus és a játékosság, a felnőttek a krimi elegáns logikájában és a humor finom rétegeiben gyönyörködhetnek, a nagyszülők pedig a klasszikus színházi varázst és a történetmesélés örömét élvezhetik.

A történet ismerős és mégis új. Sherlock Holmes – Zayzon Zsolt elegáns, szellemes alakításában – ismét szembekerül örök ellenfelével, az ördögi Moriarty professzorral. Ezúttal Csehország királyát zsarolják meg egy nemzetközi kémügyben, és a tét nem kevesebb, mint a világbéke. Holmesnak egymás után kell megfejtenie a válogatott bűneseteket, miközben a színen megjelenik Irene, az amerikai színésznő is – akiben nemcsak új rejtély, hanem a szerelem lehetősége is felbukkan.

A nézőt végig Dr. Watson vezeti kézen fogva. Mózes András nemcsak Holmes hű társa, hanem a történet mesélője is: időről időre kilép a jelenetekből, kikacsint feléd, elmeséli, mi jár a fejében, majd visszacsöppen a viktoriánus Londonba. Így egyszerre érzed magad benn a krimiben és biztonságos távolságban, egy jóízű történet hallgatójaként.

Ha szeretsz nyomozni a kanapén olvasott krimik lapjain, viszont a gyerekek inkább a vígjátékokra vevők, ez az előadás békét teremt köztetek. A felnőttek élvezhetik a műfaj összes ismerős fordulatát, a gyerekek pedig a gyors váltásokat, a mesteri karaktereket, a játékos gesztusokat. Nem véletlen, hogy a Thália Színház korábbi krimije, a Gyilkosság az Orient Expresszen évek óta telt házzal megy – most pedig egy új, könnyedebb, mesésebb nyomozásra hívnak.

A darab egyik legnagyobb trükkje, hogy miközben a színpadon rengeteg szereplő váltja egymást, valójában mindössze öt színész játszik. A két főhős mellett Hevesi László, Kövesi Csenge és Jaskó Bálint keltenek életre közel negyven figurát: királyt, inast, titkos ügynököt, házvezetőnőt, tiszteletest és még ki tudja, hány meglepetést. Néha elég egy kalap, egy jelmezrészlet vagy egy hangsúly, és máris más ember áll előtted – ez az a fajta színházi varázslat, amit a gyerek és a felnőtt néző egyformán élvez.

Göttinger Pál fordítása és rendezése igazi „mesedarabként” bánik a krimivel. Nem akar véresen komoly lenni, inkább játékosan idézőjelbe teszi a műfajt. A feszültség ott lüktet a háttérben, de a humor folyamatosan oldja – nem harsány poénokkal, hanem pontos ritmusokkal, finom gegekkel, a szereplők közti szerethető civódásokkal. Miközben Holmes és Watson a világot próbálják megmenteni, te közben azon kapod magad, hogy elsősorban a kettőjük közti barátságért szorítasz.

Az előadást Ondraschek Péter díszletei repítik vissza a viktoriánus Angliába: ködös utcák, gázlámpák, a Baker Street hangulata sejlik fel a színpadon. Cselényi Nóra jelmezei pedig éppen annyira játékosak, mint maga az előadás: egyszerre idézik fel a kor eleganciáját és segítik a színészek villámgyors átváltozásait.

Ha olyan színházi estére vágysz, ahol együtt nevethettek, izgulhattok, és a függöny legördülése után még hazafelé is találgathattok, ki, mikor és miért csapta be Holmest, akkor ezt az előadást neked találták ki. Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély nemcsak a krimirajongóknak szól – mindenkinek, aki szereti, ha egy „egyszer volt, hol nem volt” történetben a logika, a humor és egy csipetnyi szerelem fog össze a jó ügy érdekében.

Kiemelt kép és fotók: Kállai-Tóth Anett