Csuja Imre: „Nem tudok sírni, nem megy”

Megrázó jelenetnek lehettek tanúi a Jobb késő, mint soha című RTL-es sorozat nézői. Tudni kell, a műfaj – improvizációs reality – sajátja, hogy a szereplők beszélgetései, reakciói nem megírtak, csak a történet kerete. Így Badár Sándorról, Scherer Péterről, Epres Attiláról, Frohner Fecóról ésCsuja Imréről is sok mindent megtudhatunk. Egészen személyes dolgokat is.

„Tudsz sírni?”

A Tokióban kalandozó csapat a második epizódban egy vidámparkban mulatott – ki-ki vérmérséklete szerint. Scherer Péter és Csuja Imre kicsit óvatosabban, öregesebben, ezért ők ketten a hánytató hullámvasút helyett komótosan ringó csészében üldögélve beszélgettek. A kedélyes terefere egy ponton komolyra fordult.

„Te otthon Pepsi vagy?” – kérdezte Csuja. „Peti. Képzeld, a 18 éves fiam is Petinek hív – felelte Scherer, és mesélni kezdett a srácról, aki ragyogó karrier előtt áll. – Sírós vagyok tőle…” − vallotta meg elérzékenyülve színész barátjának, aki nagyot sóhajtott: „Ne is mondd…”

„Tudsz sírni?” – kérdezte Scherer. „Nem” – jött a válasz.

Ebben a percben biztosan megfeledkeztek a kamerákról, megállt az idő, a két fiát elveszített színész fájdalma mindkettőjük szívét elöntötte. Péter könnyezett, mert barátja a gyászáról kezdett beszélni.

„Úgy szeretném kibőgni magam”

„Kiszáradt a könnyem. Váratlan pillanatokban, színpadon meglátok egy pillanatot, egy filmben, akkor kicsordul a könnyem nagyon. Meg hát amikor a fiaimról van szó a színdarabokban, akkor előfordul. De otthon, vagy ha kimegyek a temetőbe, ott úgy szeretném kibőgni magam, és nem tudom. Nem megy. Meg az estemben van egy vers, Adynak a Fiam bölcsőjénél…”

Csuja Imre ekkor kollégája kérésére felidézi Ady sorait. Kicsit mindketten könnyeznek.

Kiemelt kép és fotók: Trenka Attila/fotocentral.hu, Archív