A Duna Hogy volt?! című műsorában Kudlik Júlia a népszerű műsorvezetőkkel, Radványi Dorottyával és Sztankay Ádámmal beszélgetve idézte fel gyerekkora meghatározó pillanatait. Elmesélte, hogy édesanyja 14 éves koráig háztartásbeli volt, így szinte minden percet együtt töltöttek.
Játéknak élte meg a házimunkát: port törölgetett, zoknikat sikált körömkefével, tésztát sütött, és teljes szívvel hitt a mesékben. „Szívből zokogtam, amikor a farkas megette a nagymamát, és a bábszínházban a többiekkel kiabáltam, hogy figyelmeztessük Hófehérkét a veszélyre. Hittem, hogy a jó mindig jutalmat, a rossz büntetést kap” – emlékezett vissza gyermeki világára.
A biztonságot adó család mély, életre szóló útravalót adott neki. „Megtanultam, hogy a család egy alapvető emberi közösség, amiben mindenkinek helye, szerepe, feladata van, ahol a szeretet által megtanulunk szeretni, megtanuljuk a felelősségvállalást egymásért és mindazért, amit ránk bíznak. Bár ezer seb érhet a világban, de azt begyógyítja a család” – fogalmazott.
Először szerbül beszélt
A műsorban arról is beszélt, hogy gyerekkorában egy ideig nem is magyarul beszélt. „Édesanyám 101 évvel ezelőtt született a Szerb Királyság idején, szerb iskolába járt, és nem tudott magyarul. Amikor megszülettem, is így volt, ezért én is szerbül kezdtem beszélni, de a nagyitól és az iskolában hamar megtanultam a magyar nyelvet” – mesélte, majd hozzátette: idővel a szerb nyelvet teljesen elfelejtette.
Egy meghatározó gyermekkori emléket is felidézett, amely későbbi pályaválasztására is hatással volt. A Balatonnál töltött nyarak alatt egy hétig játszották a Liliomfi című filmet a kertmoziban. „Két előadás volt egy nap. Az elsőt mindig a fagyipénzemen vett jeggyel a nézőtérről követtem, a másodikat a mozi mögött, faágon kuporogva, a domboldalról néztem, ha esett, ha fújt. Tizennégyszer láttam a Liliomfit” – mondta, hozzátéve, hogy a színészek játéka annyira elvarázsolta, hogy sokáig a színészet felé kacsingatott.
63 évesen visszaült az iskolapadba
Végül mégis másfelé sodorta az élet: a biológia érdekelte, egy ideigsebésznek készült, ám végül felvételizett a színművészetire, ahová második nekifutásra vették fel. Közben, 1963-ban mindenes munkatársként a Magyar Televízióhoz került, majd hamarosan már bemondóként köszöntötte a nézőket. „1964. február 29-én, pénteken, szökőnapon, szökőévben ott voltam a képernyőn” – idézte fel legendás pályafutásának kezdetét.
A televíziós évek alatt folyamatosan képezte magát, később pedig – 63 évesen – ismét visszaült az iskolapadba, hogy teológiát tanuljon. Bár diplomát hivatalosan nem szerzett, az ötéves képzés minden zárthelyi vizsgáját becsülettel megírta.
Mai életéről is őszintén mesélt: kertes házának tennivalói mellett barátaival tölt sok időt, rendszeresen jár operába, színházba és koncertekre – és láthatóan ma is ugyanazzal a kíváncsisággal fordul a világ felé, mint gyerekként.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
