Vasárnapi koktél, Csak fiataloknak, Töltsön egy órát kedvenceivel… A hatvanas-hetvenes évek legnépszerűbb rádióműsorai voltak, benne a műsorvezetővel, Komjáthyval.
A legendás rádiósra a vele készült utolsó interjúval emlékezünk:
Hogy van? Egyedül, magányosan él, hogy telnek így a napjai?
Komjáthy György: Most, hogy eljöttek hozzám, meglátogattak, bearanyozták a szívemet, boldog vagyok, csodásan érzem magam. Egyébként rengeteg nyavalyával küzdök, már nemigen tudok itthonról kimozdulni.
A Beatles gitárosa, John Lennon, fiatalon, 40 évesen, egészségesen halt meg, sajnos az otthona előtt lelőtték, de aki megéri a 92. évét, az sajnos nem igen kerülheti el a betegségeket. Nem panaszkodom, egyrészt a fiammal egy házban lakom, a gyermekeim mindenben segítenek, másrészt, aki úgy szereti a zenét, mint én, az soha nincs egyedül. Nekem Bach, Mozart, Liszt, Bartók és a többi nagy zeneszerző és zeneműveik a társaim.
Kérdezhetem a nyavalyáiról?
K. Gy.: Vacakol a szívem, nem tudja a vizet feldolgozni, a lábam vizesedik, az orvosok azt mondják, valamit be kellene oda ültetni, de az én koromban már nem vállalkoznék egy ilyen műtétre. Így nemigen tudok menni, de van egy fogadalmam, ha a Jóisten is úgy gondolja és megélem.
December 1-én lesz a Magyar Rádió 100 éves. A lakihegyi adót 1933. december 2-án adták át, innen sugározta a rádió az adásokat, szeretnék én is ott lenni az épület előtt. Már csak azért is, mert a születésnapom is december 2-án lesz.
Éppen verik szét a legendás rádió épületét, a stúdiókat, a pagodát, ami megbocsáthatatlan bűn. Nagy történelmi események színhelye volt a rádió, különböző világrendszereket döntöttek meg és támogattak innen, hogy csak 56’- ot említsem.
Ön 1958-ban került oda, előtte egyházi orgonaművésznek tanult és készült. A műsoraiban is komolyzenével foglalkozott, szép lassan váltott a könnyűzenére. A zene szeretete otthonról jött?
K. Gy.: Volt otthon egy kis rádiónk, a mai napig a fülemben cseng, ahogy az édesapám mondta: Gyurikám, öt nap múlva Strauss Jánostól meghallgatunk egy gyönyörű zenét, a Kék Duna keringőt. Így mondta a világhírű zeneszerzőt, Johann Strausst.
Aztán jött Mozart, Bach, Csajkovszkij, Rossini… Amit egyszer hallottam, azt soha többé nem felejtettem el. Engedje meg, hogy ennek kapcsán kicsit meséljek a gyerekkoromról.
Persze, nyugodtan…
K. Gy.: A nyolcadik kerületben éltek a szüleim egy bérházban, volt egy négy évvel idősebb bátyám, aztán 1933-ban én is megszülettem. A család örült, a háziúr szomorkodott, azt mondta, nem elég, hogy ebben a házban egy gyerek sír, most majd a második is, így kitett minket az utcára.
Szerencsére ugyancsak a nyolcadik kerületben találtak a szüleim egy másik lakást, ahova költözhettünk. Boldog gyerekkorom volt, egészen a háború kitöréséig, 1944. április 3-ig, az első légitámadásig. Én nem könyvből tanultam a történelmet, a különböző rendszerváltásokat, hanem átéltem.
Ha már a családját említette, úgy tudom, a feleségét a munkahelyén, a rádióban ismerte meg.
K. Gy.: Világéletemben zárkózott ember voltam, csak a zenével foglalkoztam, nem érdekeltek soha a nők, mindössze egyetlen egyszer voltam szerelmes. A hatvanas évek elején Juditot a rádióban ismertem meg. Ránéztem és Ámor nyila egy pillanat alatt megsebezte a szívemet, úgy, hogy elvesztettem az eszemet. Judit lett a végzetem. Egy év után összeházasodtunk, a rádiótól kaptunk lakást, ide született a fiunk, Zoli, majd rá négy évre Dóra lányunk.
Judittal sajnos különváltak útjaink, ő akart válni, nekem ez akkora trauma és törés volt, amit a mai napig nem hevertem ki. De az nagy boldogság volt, hogy velem maradt a két gyerekünk, akiket szinte egyedül neveltem fel. A feleségem már régen meghalt, de örökké a szívemben él, nincs olyan hónap, hogy ne álmodnék vele. Nagyon szerettem. Nagy bűnöm, hogy nem tudtam kimutatni az iránta érzett szeretetem.
Gyógyíthatatlan monogám voltam, így soha többet nem lettem szerelmes, nem kellett nekem senki. A válásunk után anyagilag nehéz évek köszöntöttek rám, de hálás vagyok Korda Gyurinak, aki évtizedes jó barátom, ő segített. Ez már a múlt. Hogy mi a jelen? Évtizedek óta egyedül élek, ülök egy hullámvasúton, hol fönn vagyok, hol lenn, de egy örök, a zene. Nekem az a társam, a párom, az életem.
Kiemelt képek és fotók: Archív
