Nemrég mutatták be Náray Tamás Nagy Sándor ihlette festményeit. Ennek apropóján adott interjút a Nők Lapjának az egykori divattervező. Mint kiderült, Náraynak fontos, kik veszik meg a festményeit. „A műteremből a képek magukkal viszik az ujjaim lenyomatait, a leheletemet, az energiámat, már-már a DNS-emet is. Kvantumfizikai szempontból a képeimben ott vagyok én is. Éppen ezért nem is adunk el képet akárkinek, csak annak, aki szimpatikus nekünk. Szerencsére hasonlóan spirituális beállítottságú munkatársakkal dolgozom, és ha valamelyikünk úgy érzi, hogy egy festményemet csak azért venné meg valaki, hogy egy raktárban tárolja arra várva, hogy az majd a halálom után értékes legyen, akkor nem adjuk oda, mert azért fölösleges. Ezek a képek azért készülnek, hogy valaki elvigye őket a nappalijába. Millió üzenetet kapok, van, aki például elmeséli, hogy úgy kezdi a napját, hogy a festményem előtt meditál.”
Hideg fejjel gondolkodik
A kiállításmegnyitóján Náray Tamás fordította a spanyol kurátor szavait, mert a tolmács megbetegedett. Remekül megoldotta a helyzetet. „Nekem nagyon nehéz kezelnem a váratlan helyzeteket, mert alapvetően tervezős típus vagyok, bár időben nem szaladok túl messzire, mert azt gondolom, hogy ha meg akarod nevettetni Istent, akkor mesélj neki egy kicsit a terveidről.
A rosszra számítani dőreség, a jóra számítani együgyűség, bármire számítunk, mindig történhet az ellenkezője is.
Egyébként mentésben jó vagyok. Rendkívül sokat idegeskedem, de amikor helyzet van, akkor mindig megszáll a nyugalom, a fegyelmezettség.”
További részletek a legfrissebb Nők Lapjában!
Kiemelt kép: Fülöp Dániel/fotocentral.hu
