Lassan egy éve tart Horváth Éva kálváriája. Az exmodell, műsorvezető tavaly ősszel szenvedett motorbalesetet Balin. A nyílt törés miatt húsevő baktérium támadta meg a szervezetét. Volt időszak, amikor az orvosok annyira nem biztatták, hogy még az amputáció is szóba került. Éva mindent elkövetett a gyógyulás érdekében. Jó ideje otthonában lábadozik, és most újabb beavatkozás vár rá. Ettől azonban retteg. Végső elkeseredésében úgy döbtött, a kommentelőktől kér tanácsot. Hamarosan elérkezik ugyanis a pillanat, és kiveszik a vasakat, az úgynevezett fixateurt a lábából.
Ám ezt a csontrendszert rögzítő stabil vázat Éva csontjain, a bokáján is átfúrták. Az orvosa viszont altatás helyett csak fájdalomcsillapítást javasol. „Képzeljétek el, azt mondják az orvosok, hogy ezt minden érzéstelenítés nélkül teszik. Vagyis én itthon beveszek egy fájdalomcsillapítót, és gyakorlatilag így kihúzzák az ember lábából. Rettentően féltem ettől az elmúlt hónapokban. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy most már teljes mértékben megnyugodtam. Viszont most már a kíváncsiságom annyira hajt, hogy ez végülis hogy fog bekövetkezni, hogy fog megtörténni, hogy bemegyek egy rendelőbe, egy fixateurrel és kijövök fixateur nélkül. Úgy, hogy ez közben a csontomon tényleg átmegy. Nos, száz szónak is egy a vége.Ez tényleg ilyen egyszerű? Írjátok ezt meg nekem, hogy egy picit megnyugodjak, vagy egy kicsit jobban megnyugodjak a fixateur eltávolítása előtt. Írjátok meg a tapasztalataitokat, már hogyha tényleg van ilyen. Köszönöm szépen, sziasztok!” – mondja Éva közösségi oldalán.
Rengeteg kommentelő reagált Éva kérésére, sokan nem riogattak, csak segíteni próbáltak. De így is szinte mindenki elviselhetetlen fájdalomról írt. Így megnyugtatni nem feltétlenül sikerült az édesanyát. „Szia Évi! Nekem is volt, nyolc hét után vették ki a Honvédban, ahol műtöttek. Tőlem a kutya se kérdezte, hogy kérek-e bódítást. Sőt én még érzéstelenítést sem kaptam, mert azt mondta a doki, hogy felesleges, úgysem hat semmit. Borzasztóan fájt, hang nem jött ki a torkomon, de néhány perc volt csak, így végül örültem, hogy ezért nem altattak el!”
A legijesztőbb üzenetek ordításról, ájulásról, hányásról szóltak. Többen az altatást, de legalább a bódítást javasolták. Éva azóta le is tiltotta az üzenetküldési lehetőséget.
„Az brutális, olyan, mintha kb. semmit nem is kapnál. Komolyan. Én szó szerint szétrágtam a mappát, amibe a laborleleteim voltak… azt hittem elájulok.”
„Nekem volt bódításban beavatkozás, ugyanúgy fájt, mint bódítás nélkül, de legalább hánytam egész nap.”
„Csak altatásban!!! Anyának is próbálták kivenni a vasakat helyi érzéstelenítésben,.. Felejtsd el!!! Az egész kórház zengett a jajgatásától… maradt az altatás.”
„Nagyon együtt tudok érezni veled. Rengeteg erőt kívánok még, mert sajnos még mindig nincs vége. És sok idő lesz. Remélem, nem jársz úgy, mint én. Borzasztó ez az érzés, ami mostmár végig kíséri egy ember életét, hogy nem vagyok már képes sok-sok mindenre. Nincs kirándulás, nincs koncert, nincs hosszú séta. De van ez csodálatos férj és három gyermek.”
Kiemelt fotó: Schumy Csaba/fotocentral.hu
