Kiderült, mi kell ahhoz, hogy a második magyar űrhajós eljusson a Marsra. Kapu Tibor a Hamu és Gyémánt őszi számában beszélgetett Nyáry Krisztiánnal, mi másról, mint élete nagy kalandjáról. Egy különös élményéről is beszélt az asztronauta. „Amikor az űrhajó ablakai a csillagközi tér felé fordultak, mindig láttam elsuhanni mellettünk egy-egy szatellitet. Meglepő forgalom, még nem csillagközi autópálya, de bármikor kinézel, ott van egy.”
A 33 éves gépészmérnök-űrhajós három hónappal ezelőtt tért vissza élete első, a magyar történelem második űrutazásáról, azóta rengeteg interjút adott, de vélhetően évek múlva is erről fogják faggatni az emberek. Nyári Krisztián ezért is kérdezte meg, nem fél-e attól, hogy beleragad az űrhajósszerepbe. „Nem félek.
De ha három év múlva még mindig csak abból a 20 napból élek, az már nem lenne jó.
Nagyon fontos, hogy ezután is találjon célokat az ember… A világűrnél sokkal extrémebbet nehéz lenne kitalálni, nem is feltétlenül az extremitást kell keresni. Nekem olyan célok kellenek, amik lelkesítenek, abból pedig a Földön is akad” − felelte.
Az embereket nem csak büszkeségünk múltja, űrbéli kalandjai foglalkoztatják, érdekli őket az is, Kapu Tiborban van-e annyi kalandvágy, hogy újabb kozmikus utazásra induljon. Mondjuk, részt venne-e egy Hold- vagy Mars-expedícióban. Persze, hangzik a válasza, de ha nem jöhetne vissza, „lehet, hogy más lenne a válaszom.”
