Mire tanít minket a mese? Miért fontos, hogy gyerekként esténként, elalvás előtt halljunk egy történetet, és miért van szükségünk felnőttként is arra, hogy olykor-olykor álomvilágba meneküljünk? Miért van, hogy egy-egy régi nagyszülői történet még ma is élénken bennünk él? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Ridikül vendégei, köztük Gubik Petra.
Gubik Petra elsírta magát
A színésznő egy csodálatos történetet is megosztott a nézőkkel, ami nemrég esett meg vele. „Felnőttkorban is lehet. Hogyan kezdjük el? Én a múltkor anyukámmal telefonon beszélgettem az alvás fontosságáról. Anya fogta, és elolvasott nekem telefonban egy Karinthy-novellát. Csak ültem az ágyamon, és hallgattam. A világ legboldogabb embere voltam.
Harmincéves elmúltam, és könny folyt a szememben, hogy az édesanyám nekem olvas telefonon keresztül.
Úgy éreztem magamat, mintha egy kislány lennék. Ugyanolyan boldog voltam. Az micsoda gazdagság, hogy az anyukám nekem telefonban olvas egy novellát – mesélte egyszerre lelkesen és meghatottan Petra. – A lelkemnek onnantól kezdve nem kellett semmi már. Olyan boldog voltam. Fel voltam töltve egy hónapra! És nem népmese volt, nem átirat, hanem egy Karinthy-novella. Szóval bármit lehet, tényleg csak szív kell hozzá.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
