Bár az RTL képernyőjén majd’ mindennap látjuk őket külön-külön, hármukat egyszerre szinte sosem. Barabás Évi, Erős Antónia és Pataki Zita most a Nők Lapja kedvéért összeálltak egy közös fotózásra és interjúra.
A három képernyős őszintén mesélt a köztük lévő hasonlóságról, többek között arról, hogy mindhárman súlyos sorsot cipelnek. Mint ismert, Erős Antónia huszonöt éves kora óta cukorbetegséggel küzd, Pataki Zita kilenc lombikprogramon van túl, Barabás Évi pedig két évvel ezelőtt árulta el, hogy alkoholista szülő oldalán nőtt fel.
No de mit gondolnak erről ők maguk?
Pataki Zita
„A népszerűség sajnos azzal is jár, hogy nagyon meg kell gondolni, mit vállalunk fel a nyilvánosság előtt a magánéletünkből. Hamar ráragasztanak az emberre egy címkét, amit soha nem mos le magáról. Én, amikor az utolsó lombikkezeléseimről vlogolni kezdtem, átgondoltam ezt. Tudtam, hogy innentől kezdve végig fogja kísérni az életemet.
Minden mélységet és magasságot, amin keresztülmentünk a férjemmel, őszintén megmutattam, és mára létrehoztam egy alapítványt is hasonló sorsú családok érdekében.
Nagyon tudatosnak kell lenni, mert a hitelességed a tét.”
Erős Antónia
„Hol voltam én kezdőként tudatos! Véletlenül, egy ilyen beszélgetésen vette észre egy szemfüles újságíró, hogy be-adom magamnak az inzulint, és felkapta a fejét, hogy ez címlapsztori! Én meg mondtam, hogy dehogy, ezek a hétköznapjaim. De akkor már késő volt. Aztán rájöttem, hogy ezzel nekem dolgom van, és a cukorbetegek érdekében létrehoztam az Egy Csepp Figyelem Alapítványt, amely most már húszéves.
Fontos, hogy mindig önazonos legyél, és valóban azt csináld, amit mondasz, különben észre sem veszed, és elvész a hitelesség.”
Barabás Évi
„Ami engem illet, én évtizedekig magamba zártam, és nem terveztem, hogy valaha is beszélek a nyilvánosság előtt arról, hogy édesapám alkoholbeteg volt. Nem akartam, hogy azt az embert, akit én annyira szerettem, aki annyi mindenre megtanított, bárki megítélje. Végül a humorista Kovács András Péter coming outja miatt döntöttem úgy: beszélni kell arról, hogy ma is gyerekek százezrei nőnek fel szenvedélybeteg szülő mellett, és mindannyiunk felelőssége, hogy ezen változtassunk.
Mert egy gyereknek sem kellene úgy nevelkednie, hogy szorongjon attól, az apja vagy az anyja milyen állapotban jön haza. Minden gyereknek joga van a biztonságos, felhőtlen gyerekkorhoz. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy apunak végül sikerült abbahagynia az ivást. A halála előtt sok évig tiszta volt.”
További részletek a legfrissebb Nők Lapjában!
Kiemelt kép: Zsólyomi Norbert
