Borbás Marcsi édesanyja másfél évvel ezelőtti elvesztését és ennek feldolgozását tartja jelenlegi élete egyik, ha nem a legnehezebb feladatának. „Nagy érvágás volt, amikor mindkettejüket elveszítettem. Anyut is, már másfél éve, és még mindig nem tudom felszámolni a dolgaikat, mert nem vagyok még mindig képes rá. Múlt hónapra is kitűztem egy időpontot, de megint arrébb tettem.
Mert szerintem még mindig kapaszkodom. Hogy úgy van ott minden, mintha ők lennének. Ez valami teljes őrület.
És ilyenkor arra gondolok, hogy ott van az a gyerekkori dolog, amikor majdnem egy évig kórházba voltam, hogy nem tudtunk hosszasan találkozni, ráadásul 5-6 éves koromban, ami szeparációs szorongást váltott ki belőlem. Mert én onnantól végig nagyon ragaszkodtam a szüleimhez” – mondta őszintén a Mit üzen az életed? című podcastműsorában dr. Buda László pszichiáternek.
A szakember ezzel kapcsolatban fontos útravalót adott a tévésnek. „Lehet tudni felnőtt emberként, meg már az életközepi válságon is túl, hogy a saját lelki békénknek az egyik legnagyobb titka az a gyorsan szépen megbocsátás és elengedés képessége. És közben figyelni kell, mi akad be.”
Véget ért a hosszú barátság
A szakember óva intette Borbás Marcsit a túl sok halogatástól, miután alaposan kiértékelték az életét. Többek között megfelelési kényszerét, valamint a sikerhez való viszonyát és egy ponton egy lezáratlan kapcsolatát is.
„Ez egy kényes, viszonylag friss dolog, 1-2 éves. Egy nagyon hosszú barátság vége. Ami szerintem történt, azzal jól vagyok.
Azzal nem vagyok jól, hogy azt gondolja, én tettem neki rosszat, mert ez nem valós. És tudom, hogy mindenkinek a maga igazsága az igazság, ezért szívesen végigvenném vele.”
Tudta-e?
Borbás Marcsi hadilábon áll az évszámokkal. „Egy évet sem tudok az életemből sajnos. Nem érdekelnek az évek. Ez is egy érdekes dolog, hogy nem emlékszem évszámokra pontos évekre. Amiben szám van az életemben, semmit nem tudok, ez nevetséges.”
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor/fotocentral.hu
