Kovács Patríciának nemrégiben a kezébe kerültek régi fotók a húszas éveiből, amikor, meséli, még tele volt megfelelési kényszerrel, és nem is volt megelégedve magával. „Visszanézve a régi fotóimat – iszonyatosan csinos voltam! Mint egy barack. Néha volt husibb korszakom, meg volt vékony korszakom, de mindegyik tök jól állt. Jézusom, mit szenvedtem azért, hogy a nem tudom melyik film bemutatójára milyen ruha legyen rajtam! És hányszor dobáltam hisztérikusan a ruhákat, hogy mennyire fontos, én miben jelenek meg… Ma meg simán felveszem ugyanazt a ruhát” – mondta a negyvenhét éves színésznő a Ruhastory című YouTube-műsorban.
„Tudom, meddig érek”
Majd azzal folytatta, mára teljesen megbékélt magával, és ezt az idő hozta el. „Nagyon sokat jelentett az nekem negyvenen túl – megpróbálom ezt érthetően kifejezni –, hogy már tudom, meddig érek. Ez legyen mozdulat, például a színpadon. Pontosan tudom, mi mit jelent. Pontosan tudom a saját működésemet, hogy minek mi lesz a következménye. Egyébként az szokott eszembe jutni, hogy olyan jó lenne most húszévesnek lenni ezzel az aggyal! – nevette el magát. – De sajnos még nem fedezték fel ezt a kapszulát, pedig mennyivel jobb lenne…”
Nem szerette a testét
„Ha belegondolok abba, mennyi felesleges utat jártam be, mennyi sok hülyeséget csináltam, és mennyire nem bíztam magamban és nem szerettem a saját testemet, személyiségemet… – folytatta. – És hogy mennyire zaklatott az élet nőként, emberként és színésznőként, mondjuk, húsztól negyvenig. Ehhez képest az ember negyvenévesen egyszer csak megérkezik saját magába – jó esetben. Ez nálam megtörtént.”
Mint egy óvodás…
Jelenleg úgy érzi, hogy egy igazán jó korszakát éli. „Picit olyasmi élményeim vannak magammal kapcsolatban, mint amilyen lehet, mondjuk, egy óvodásnak, amikor nyitottan áll a világhoz, felfedez olyan dolgokat, amiket addig nem ismert” – mondta, hozzátéve, hogy ez igaz a párkapcsolatára, a szakmai életére, de akár még az utazásokra vagy hétköznapi megélésekre is.
Kiemelt kép és fotó: Schumy Csaba/fotocentral.hu
