Balogh Eleni nehezen tud ellenállni a finom falatoknak, ami – ha nem olyan a ruha szabása vagy nem figyel oda a testtartására – rögtön meg is látszik az alakján. Bár nem mindig tetszik neki, amit a tükörben lát, ma már fontosabb számára, hogy boldog és kiegyensúlyozott maradjon. Még akkor is, ha ez némi pluszkilóval jár.
Eleni általános iskolás volt, amikor elhatározta, édesanyja nyomdokaiba lép, és modellkedni fog. A hobbiból később hivatás lett, az évek alatt megszerette a szakmát, annak minden előnyével és hátrányával együtt
„Egy tininek nem éppen a legjobb időszak, amikor egyébként is folyamatosan változik a teste, de nekem még inkább azzal kellett foglalkozni, mitől hízok és mitől nem, hogy megvannak-e centikben a helyes testarányok, a 90–60–90. Ezt akkoriban még egészen szigorúan vették. Az adottságaimat tekintve nem vagyok tipikus modell. Szerencsére ma már sokkal elfogadóbbak a szakmában. És én nem is lettem high fashion modell, inkább szabadúszó, mert így azokkal dolgozhatom, akiknek így is megfelel a testalkatom. Édesanyám azonban igazi modellalkat.
Amikor apukám külföldön focizott, felfedezték, részt is vett egy-két divatbemutatón, és én azokat a képeket nézegetve döntöttem el, hogy a nyomdokaiba szeretnék lépni. Amikor komolyabbá vált mindez, akkor is anya volt az, aki mindig mellettem állt.
Nemcsak elkísért a válogatókra és biztatott, de kiállt értem, és támogatott mindenben. Abban is, hogy normális kereteken belül tudtam maradni, hogy nem lettem bulimiás, anorexiás, hogy képes lettem elfogadni önmagam. Pedig a fotózásokon volt, hogy kaptam néhány sértő megjegyzést, hogy fogyjak le. Valószínűleg ezt máig cipelem, és ez az oka, amiért nem vagyok magammal megelégedve” – meséli.
További részletek a legújabb Story magazinban!
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
