Törökbálint mesebelinek hangzó Tükörhegy-környékén helyezkedik el Hajdú Péter étterme, a híres-neves Like Bisztró és Pizzéria, amit vannak, akik az országos ismertségű tulajdonos, mások pedig a jól hangzó fogások miatt látogatnak előszeretettel. A Konyhafőnök egykori ítésze, a kegyelmet nem ismerő ételkritikus, Vajda Pierre kétség kívül utóbbi miatt tesztelte az éttermet, véleményét pedig nem is rejtette véka alá. Egy terjedelmes cikkben számolt be gasztrónimai élményeiről- vagy éppen csalódásairól, amit egy-egy fogás okozott neki. Lássuk, hogyan vélekedik egy igazi gasztroesztéta a televíziós vendéglátó egységéről.
Megtévesztő étlaptól a száraz kenyérig
Az első, amire Pierre felfigyelt a hangulatos, igényes belsőtér és a kedves kiszolgálószemélyzet mellett, az az étterem étlapja. Pontosabban a fogyasztó megtévesztése, hiszen aki előzetes az interneten, a bisztró weboldalán tájékozódott az ételekről és annak árairól, azt nagy csalódás érheti.
Épp úgy, ahogyan Pierre-t. Az ételkritikus beszámolója szerint ugyanis a két menüsornak semmi köze egymáshoz, ami annak köszönhető, hogy az interneten nem frissítették az étlapot. „Nem tulajdonítok nagy jelentőséget az ügynek, bár nem elegáns a fogyasztó megtévesztése, még ha szimpla trehányságból is fakad” – véleményezte első észrevételét Pierre.
De ugorjunk is tovább az ételekre. Az első fogás, amire Pierre rávetette magát, a cézársaláta volt friss salátaszívvel, parmezánra hajazó forgácsokkal és krutonnak aligha nevezhető, inkább a száraz kenyér kategóriába sorolható pirított kenyérrel, gyaníthatóan ipari majonézzel. Az ételkritikus szerint egy kis felturbózással akár dübörgő salit is felszolgálhatnának Hajdúék, ám így inkább egy felejthető, ám az átlagosnál igényesebb kivitelezésű cézárra futotta csak.
Második nekifutásnak kacsarilette-tet választott a gasztroesztéta, aminek fő alapanyaga – a zsírban puhára sült és cafatosra tépett kacsahús – jól tette a dolgát, ám az étel mellé felszolgált nyers, kezeletlen zöldségköret kiábrándító és fantáziátlan. „Kibicsaklott, kár érte” – írta a véleménycikkében Pierre.
„Innentől minden igyekezet romba dőlt”
Az előételek után gulyáslevest választott a Konyhafőnök egykori ítésze, ami frissítő zöldszórás nélkül, meglehetősen fáradt paprikával, lomha ízekkel került elé. „A jobbak közé tartozik, de egy élénkítés bőven ráférne. A szétfőtt zöldségek további lomhaságfaktorral bővítik a lé fáradt paprikába hulló ízét” – fogalmazott Pierre, majd hogy ne tűnjön túl okoskodó, fennhéjázó ál-analitikusnak, megjegyezte: Hajdúék gulyása így is veri az átlagot.
Nem úgy, mint a zöldborsóleves pirított rákfarkakkal, lime-mal ízesített mascarponehabbal. Bár a nem szokványosnak minősülő tejtermék-tenger gyümölcse párosítás dicséretes bátorságról tanúskodik, a kivitelezésnél azonban elbicsaklott a szakács: a beígért mentaízesítés aligha érezhető, a cukorborsóhéjak odakozmáltak, a mascarponehab pedig túlteng a tányéron.
De hogyan ízlett Pierre-nek a főétel? Nos, a brassói aprópecsenye és a borjúpaprikás tojásos galuskával is hagyott némi kívánnivalót maga után. Az első ételben a burgonyakockák és a paprikás közeg állítólag brutálisan megégtek, és a nem egyenletes méretűre darabolt sertésszűz sem tett jó benyomást a kritikusra. „Innentől minden igyekezet romba dőlt” – olvasható Pierre kritikájában, majd tovább próbálkozott a borjúpaprikással. Hajdú tojásos nokedlijét megbocsáthatatlannak nevezte, a köret ugyanis inkább hasonlított tojásrántottára, mintsem nokedlire.
„A szósz gyaníthatóan paprikaégési nyomoktól keseredik, a hússal kapcsolatban pedig felmerül, hogy vajon minden kis darabja borjúeredetű-e.
Ennek oka az, hogy a nagyobb méretű húsfalatok kísértetiesen hasonlítanak a brassóiban észlelt kiszáradt húsvágatokhoz.”
Pierre végezetül aranygaluskát választott, aminek sodója vaníliapundingból készült, amiről ezt írta: „nyomasztóan túltengő műcukorba süppedt zavaros állagú szósz volt némileg dióhiányos, de egyébként jó galuskával”.
S hogy összességében milyen érzésekkel távozott Vajda Pierre? „Felemás érzésekkel, két főre negyvenezret hátrahagyva. Nem sajnálom, de annyit bátorkodnék megjegyezni, hogy ezér’ a pénzér’ már meg kell küzdeni, nekik is, nekem is!”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs, Schumy Csaba/fotocentral.hu
