Kevesen tudják hazánk egyik legsikeresebb fiatal színművészéről, Ember Márkról, hogy a pandémia alatt sebész édesapja révén önkéntesállást szerzett magának egy kórházban.
„A második nagy hullámban, amikor már jöttek a védőoltások. Mondtam apunak, hogy nem tudsz valami helyet, ahol szükség van önkéntesre.
Pont volt egy hónapom, amíg tényleg nem csináltam semmit, egyrészt mert nem lehetett, de aztán elkezdtem forgatni.
Szóval nekem szerencsére azért voltak munkáim a Covid alatt – mesélte Peller Mariannak a Nagyfiúk podcastban. – És akkor apu megérdeklődte, hogy hol lenne hely valakinek, akinek semmilyen egészségügyi képesítése nincsen. Mondták, hogy az Uzsokiban, ott az oltóponton, ott azért szükség lenne önkéntesre, merthogy a nővérek végzik a vakcinák hordását, meg az adminisztrációt is, meg a mindent. Akkor én oda jelentkeztem, és akkor nagyon hasznosnak éreztem magam. Az nagyon jó volt.”
Nincs másik
A kórházban számos vidám, és számos szomorú élményt szerzett. „Nagyon vicces történeteim voltak. Mondta egy néni, hogy ’tudja, kire hasonlít maga?’ Mondom, kire. ’Arra a színészre, arra az Ember Márka.’ Mondom: csókolom, én vagyok az. Azt mondja, ’na persze…’ Amikor levettem a maszkomat, azt mondta ’jó, tényleg hasonlít.’ Meg azt mondta egyszer az egyik néni, hogy ’maga nem az az Ember Márk, a színész?’ De, csókolom, én vagyok az. ’Jó, mert van az a másik, az az énekes, azt úgy utálom’ – nevetett Márk, hiszen a énekes is ő. – Hát persze, nincs másik ember, Márk!”
„Ezek már csak tokok”
Egy megrázó helyen pedig különös felismerésre jutott. „Volt ott mindenféle nagyon szomorú történet is, de voltak vicces részek is. Nekem ott volt az egyik ilyen nagy felfedezésem így, az energiákkal vagy Istennel, vagy ki, ahogy hívja. Levittek a halottasházba – kezdi az emlékezést az ifjú művész. – Ott volt ez a rengeteg test zacskóban. Mert ugye úgy kellett tárolni, akik Covidban haltak meg.
Ha nem tudtam volna, hogy hol vagyok, akkor is tudtam volna, hogy ezek élettelen emberek.
Amikor belépsz egy szobába, és érzed, hogy itt van valaki rajtad kívül, megvan az az élmény, amikor még nem látsz senkit. És én beléptem, és semmilyen jelenlétet nem éreztem. Pontosan az volt az érzésem, hogy ezek már csak tokok, valami nincs meg bennük, ami igazán emberré tesz minket. Az nekem egy nagyon nagy felismerés volt. Azt a pillanatot, azt az érzést, azt sose fogom elfelejteni.”
Kiemelt kép: RTL
