„Az elmúlt tíz hónapban megszoktam, amennyire csak lehetett, hogy folyamatosan ott volt a bokámon a nyomkövető, de mégiscsak az a természetes, hogy nincs ilyesmi az ember lábán. Folyamatosan nyomon tudták követni, éppen hol tartózkodtam, egyszer sem szegtem meg az előírásokat.
Hetente háromszor hagyhattam el az otthonomat előre egyeztetett időpontban munkavégzés vagy orvosi vizsgálat céljából.
Nagy mozgásterem azonban nem volt, hiszen még egy tévés show-műsorra sem kaptam engedélyt, pedig Südi Iringóval táncolhattam volna a Dancing with the Starsban” – mesélte Galambos Lajcsi.
„A show-bizniszben nincsenek barátok”
„Az első szabad utam a szüleim és nagyszüleim sírjához vezetett. Nem tagadom, könnyes szemmel álldogáltam hosszú percekig a temetőben. Sajnos a gyermekeimmel nem oszthattam meg az örömömet, hogy szabad ember lettem, mivel egyikük sincs Magyarországon: Lala a barátnőjénél van Ukrajnában, István Barcelonában, míg Bogika az Ázsia Expresszben forgat.
Ahogy közeledett a visszatérésem, egyre inkább megnőtt az érdeklődő, barátkozó telefonok száma. Ezt nagyon álszent dolognak tartom, hiszen akik több éve nem kerestek, azok most se tegyék.
Nincs haverfelvétel! Egy embert tudok kiemelni, Lengyel Attila zenésztársamat, aki emberségből jelesre vizsgázott minden téren. Ezzel aztán az igaz barátok száma el is fogyott. Igaza volt apámnak, aki azt mondta: a show-bizniszben nincsenek barátok, csak érdekek. Nagyon sokan másztak fel a hátamon, akik a viharban magamra hagytak! Fokozottan figyeltem a velem kapcsolatos történéseket és híradásokat. Mindent komolyan vettem, a legapróbb jókívánságokat és a néma hallgatást is…” – mondta a Blikknek.
Szégyellte a nyomkövetőt
„A tüdőtágulatommal kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy a csökkent stressz jótékony hatással van arra a betegségemre is, így nem akadályoz egy cseppet sem a zenélésben. Persze mindig nálam van egy mobil légzőkészülék a biztonság kedvéért.
Az elmúlt tíz hónapban bárhová is mentem, mindig hosszú zoknit kellett felvennem, amit ráhúzhattam a nyomkövetőre a bokámon.
Eltakartam, mert szégyelltem, hogy ilyet kell hordanom, de most, hogy lekerült rólam a műszer, vele együtt örökre lekerült a zokni is a lábamról.”
Kiemelt kép és fotó: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
