Verebes István elköszönt egy régi, nagy szenvedélyétől. „Egy éve nem dohányzom, volt egy Covid, nem a nagy Covid, kis Covid, és utána két-három héttel nehezen lélegeztem. Kicsit rosszul lettem, aztán jobban lettem, és elmentem, megnézték a tüdőmet, és azt mondta a feleségem, ’ne dohányozz!’ Hát jó, mondtam. Letettem a cigarettát, és másnap sem hiányzott, és harmadnap sem. Valószínűleg megijedtem a haláltól, attól, hogy megfulladok. Ötven évig cigarettáztam… És nagyon érdekes, de tényleg nem hiányzik – bizonygatta. Egyébként a színész valóságos rabja volt a dohányzásnak, bármerre is járt, cigarettafüst lengte körül. Olyannyira, hogy amikor a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatójaként dolgozott, jogosítványt adott magának arra, hogy bárhol rágyújthasson a teátrumban, még a nézőtéren is. A halál szele azonban átértékeltette vele az életét. – Arra gondoltam, milyen szomorúak lesznek a szeretteim. Nem tudom őket megvigasztalni, és nem tudok tanácsot adni nekik, hogy ne gyászoljatok, éljetek tovább! Nem látom azt, ami még érdekelne, és itt nemcsak a gyerekeimre, unokáimra gondolok, hanem a négyezres könyvtáramra is, amiből háromezerötszáz könyvet biztos nem olvastam el. Hát azt most kiolvassa el, ha nem ad időt nekem a sors?”- árulta el Kadarkai Endre Hallgatlak – Jótanácsok az élethez podcastjéban.
A teljes adás itt tekinthető meg:
Kiemelt kép: Trenka Attila/ fotocentral.hu
